Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 2. szám - RECENZIÓK - Győri István: Calvin und Reformiertentum in Ungarn und Siebenbürgen
Recenziók Calvin und Reformiertentum in Ungarn und Siebenbürgen Helvetisches Bekenntnis, Ethnie und Politik vom 16. Jahrhundert bis 1918. Hrsg.: FATA, Márta - Schindling, Anton. Münster, Aschendorf Verlag, 2010. 603 old. Kálvin születésének félévezredes jubileumához nagyon sok tudományos rendezvény kapcsolódott. Egyik ilyen rendezvény volt a 2008 őszén Tübingenben megrendezett egyháztörténeti konferencia, amely Kálvin és a kálvinizmus magyarországi és erdélyi szerepével foglakozott. Az előadók többsége Magyarországról és Erdélyből érkezett, de szóhoz jutottak a témával foglakozó szlovák, német és svájci kutatók is. Ennek a konferenciának az előadásait tartalmazza a kötet. (Címe magyarul: Kálvin és a magyarországi és erdélyi reformátusság - Helvét hitvallás, nemzetiség és politika a 16. századtól 1918-ig.) A kötet elsődleges jelentősége abban van, hogy a hagyományosan Nyugat-központú kálvinizmus-kutatás perspektíváját Közép- és Kelet- Európa felé is kiterjesztette. A német nyelvű szakirodalomban ilyen értelemben mindenképpen hiánypótlónak számít ez a mű, de bizonyára haszonnal olvashatják az érintettek, a magyar kutatók vagy éppen az egyház- történet iránt érdeklődők is. Annál is inkább, mert az itt közölt kutatási eredmények nem titkoltan árnyalni akarják a kutatásban és a korábbi szak- irodalomban általánosan elfogadott szemléletet, amely szerint a kálviniz- mus szinte kizárólag a magyarság vallása volt, a reformátusság, különösen annak a mezővárosokhoz és a kisnemességhez kötődő szervezetei pedig kizárólag a magyar nemzeti és rendi törekvésekkel kapcsolódtak össze. A kötet kutatói sokféle háttérből érkeztek, így a dolgozatok sem tipikusan magyar református nézőpontot képviselnek, hanem a megközelítés sokkal differenciáltabb. így több újszerű szempont jelenik meg a témák feldolgozásában, a kutatási eredményekben. Ezek végül is árnyaltabban mutatják be Kálvin magyarországi és erdélyi hatását. Hangsúlyossá válik, hogy Kálvin hatása nem közvetlenül, hanem Melanchtonon és Buliingeren keresztül jutott el hazánkba. A nemzetiségi hovatartozás valóban fontos volt ezen hatások recepciójában, de ez a hatásmechanizmus, annak okai és részletei még nem elég tisztázottak. A horvátok elutasították a reformáció tanait, az erdélyi szászok egységesen a lutheri irányhoz csatlakoztak, az északon élő szláv népesség részben ragaszkodott a katolicizmushoz, részben a lutheri irányt fogadta el, de alakultak református gyülekezetek is a szlovákok között. A magyarok előbb a reformáció hívei lettek, majd egy részük katalizált, főleg a keleti területeken pedig a kálvini irányhoz csatlakoztak, de voltak, akik az unitárizmus hívei lettek. A magyarországi németek nagyobb része Luther követője lett, de voltak, különösen a későbbi betelepülők között jelentős számban német nyelvű református gyülekezetek is. A románok között is volt hatása a reformációnak, ha tartósan nem is alakultak ki közöttük református gyülekezetek. Hat témakörbe csoportosítva olvashatjuk a tanulmányokat, de ezeket megelőzi egy bevezető tanulmány Kálvin és a kálvinizmus az európai történelem szemszögéből címmel, melynek szerzője Hans Schilling, a kötet
