Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 2. szám - BESZÁMOLÓ - Bánkuti Gábor - Gőzsy Zoltán - Varga Szabolcs - Vértesi Lázár: A 20. századi egyház- és társadalomtörténet metszéspontjai. (Pécs, 2011. április 7-8.)
A 20. századi egyház- és társadalomtörténet metszéspontjai 99 sában, részletesen vizsgálva a kitelepítések etnikai és felekezeti vonatkozásait. A déli határsávhoz kapcsolódva Mészáros Zoltán, a Szabadkai Történelmi Levéltár munkatársa A korai titoizmus viszonya a vallásokhoz és vallásossághoz című előadásában a különböző egyházaknak és vallási közösségeknek a széthullott délszláv államhoz való viszonyulását alapul véve két problémakört igyekezett feltárni. Egyrészt az 1944-es megtorlásban áldozatul esett papok sorsát, másrészt a katolikus egyház és az állam konfliktusának különböző szintereit. Ezen belül a katolikus egyház Horvát Független Állam felé megnyilvánuló támogatását annak vallási alapon is elkövetett gaztetteinek tükrében; a hatalmát megszilárdító szovjetbarát titoista elit egyházakat ellehetetlenítő tevékenységét, illetve Tito kísérletét arra, hogy egy, a rómaitól független katolikus egyházat hozzon létre. A következő tematikus egységben elhangzó előadások már a kiteljesedő ellenőrzés és állami felügyelet időszakában mutatták be a magyarországi katolikus egyház küzdelmét. Petrás Éva, az ÁBTL tudományos titkára, „Clara pacta, boni amici!” című előadásában Bánáss László veszprémi püspök 1946 karácsonyán közzétett püspöki körlevélének hátterét elemezte. Ä körirat megegyezik egy kikényszerített, megrendelt írással, amelyet Kovrig Béla, a két világháború közötti Magyarország prominens szociálpolitikusa és reformkatolikus értelmiségije 1946 novemberében a politikai rendőrség számára írt. Az egyház társadalmi tanítását eminensen összefoglaló körlevél katolikus oldalról indokolja és teszi elfogadhatóvá az 1945-től kezdődő társadalmi, politikai változásokat. Továbbgondolásra és megfontolásra váró tapasztalat, hogy a politikum a szekuláris szférába akkor is behúzza az egyházat, ha transzcendenciára hivatkozik, s az örök érvényűnek szánt mondatok mögött gyakran a történelem konkrét, helyhez és időhöz kötött, sokszor tragikus valósága sejlik fel. „Metamorphosis observationum.” Az ÁVO egyházellenes megfigyeléseinek átalakulása a Mindszenti-per előtt című előadásában Gyarmati György, a PTE oktatója és az ÁBTL főigazgatója két problémát kapcsolt össze az 1948. év látleleteként. Azt már korábban is feltárta a történetírás, hogy Rákosi Mátyás az eltüntetendő politikai pártok egyikeként tekintett a katolikus egyházra. S bár ez a nézete végletesen téves volt, kérdés, hogy Mindszenty ekkoriban nem ugyanúgy - elsősorban politikai aktorként — tekintett-e saját egyházára, mint ellenlábasa? Csakhogy, miközben küldetéstudatos hajlíthatatlansága Rákosiéval vetekedett, tábora egyre megosztottabb volt, fokozatosan azzá lett a főpásztor követése tekintetében. Önsorsrontó módon utasította el legfőbb potenciális politikai szövetségesét, a Demokrata Néppártot, amely az 1947-es parlamenti választásokon — a KÁLÓT évtizedes pasztorációs tevékenységének „beéréseként” - a második legnagyobb szavazóbázist sorakoztatta fel maga mögött. Minderről - esetenként a kaján kárörvendés felhangjait sem nélkülözve - tudósítanak azok a korabeli ÁVO iratok, melyek legalább oly mértékben támaszkodnak klerikus „együttműködők” információira, mint világi besúgók szolgálataira. Bánkuti Gábor, a PTE adjunktusa, a pécsi egyházmegye történetének bemutatásán keresztül fürkészte a Mindszenty-per (1949. február) és a Grősz-per (1951. június) közötti időszak egyháztörténetének értelmezési lehetőségeit. Az előadás az állampárt által generált - adminisztratív intézkedésekkel nyomatékosított - kampányok és a Szentszék intencióinak
