Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)

2011 / 1. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: Egy több évszázados református "ároni ház": a Dávidházy család története

Egy több évszázados református „ároni ház”

27

értelmiségijének, az életét meghatározó kulturális élmény volt az a pár év, amit az egyetemen, egyetemeken tölthetett. Rövid önéletrajzának is több mint a felét a külföldi élményei töltik ki.1«2 * * *

1816 késő tavaszán indult el Debrecenből két társával, majd pár hónapot Bécsben töltött, németül tanult, innen indult el Göttingenbe, ahová Prágán, Drezdán és Lipcsén keresztül október végén érkezett meg.1« Itt két félévet járt ki, majd Utrecht egyetemére ment át, ahol szintén beiratkozott.1«« Az önéletrajzában büszkén jelenti ki, hogy itt háromszáz holland forintot kapott ösztöndíjként, amiért minden héten egyszer az Újszövetséget kellett magyaráznia görögből. Ez az ösztöndíj, amelyet említ, összegéből ítélve valószínűleg az 1761-ben speciálisan az utrechti egyetemen tanuló pfalzi és magyar hallgatóknak alapított Stipendium Bernardinum javadalma lehetett.1«'! Az itt eltöltött félév után, miután beutazta a környéket, és tiszteletét tette több más németalföldi egyetemen is, mint írja: „megköszöntötte a többi Belgiomi universitásokat is úgy mint Leidát, Franequerát, Groningát, Deventerát”1«6 * Koblenzen, Kölnön, Regensburgon és Bécsen keresztül 1817 végén érkezett meg húgához, Máriához Gyulára.

1818-ban került intermalis, azaz ideiglenes, megbízott prédikátorként Gyomára, az ekkor körülbelül ötezer lakosú békési kisvárosba, ahol 1819- ben megválasztották teljes jogú lelkipásztornak. Még az ideiglenes lelkészségének évéből való az a levél, melyet a gyomaiak írtak az esperesnek, melyben panaszolják, hogy „Tiszteletes Dávidházi Sámuel Úrnak szava, Templomunk nagyságához képest a’ múlt Esztendőben a’ Néptől gyengéltetett”.1«? Végül a szava mégiscsak elfogadható lett, így megválasztották. Ebből is látszik, hogy a korszak lelkipásztora, annak gyakran hihetetlen nagy műveltsége (ha csak Dávidházy Sámuelre tekintünk, aki latinul, héberül és különösen ógörögül, ezenkívül németül, franciául és hollandul is tudott) gyakran milyen messze állt a vidéki kis gyülekezetek elvárásaival szemben.1«8

>«2 Uo. 4. p.

'«3 Az adatokat a már idézett önéletrajz alapján adom meg, amely azonban 1839- ben keletkezett. Ezért lehetséges, hogy tévesek az időpontok. Dávidházy Sámuel ugyanis 1815. szeptember 29-én irta alá a göttingeni egyetem anyakönyvét. Az eltérés egy év és egy hónap. Vö.: BORZSÁK ISTVÁN: Budai Ézsaiás és klasszikafilológiánk kezdetei. Bp., 1955. 201. p.

‘«4 1816. október 18-án iratkozott be az anyakönyv szerint. Érdekes módon ez megfelel az önéletrajzban közölt adatnak. Vö.: SZÖGI LÁSZLÓ: Magyarországi diákok a svájci és hollandiai egyetemeken, 1789-1919. Bp., 2000. (Magyar- országi diákok egyetemjárása az újkorban 5.) (továbbiakban: SZÖGI, 2000.) 161. p.

‘«5 Az ösztöndíjjal kapcsolatban vö.: ZSILINSZKY MIHÁLY: Tájékoztató a külföldi

egyetemeken magyarhoni protestáns ifjak számára tett alapítványi ösztöndíjakról. Bp., 1897. 40-43. p.

>«6 TtREL. DLL. I. 35. Dávidházy Sámuel önéletrajza. Mindkét fennmaradt önéletrajzában fontos szerepet kapott, mint számos más kortársánál, kiemelve annak jelentőségét, a külországi tanulmányút.

>«7 TtREL. I.29. i. 50. d 34. Gyomai gyülekezet levele az espereshez.

'«8 Vö. Könyves Tóth, 1996. 175-180. p. A kortárs véleménye szerint az ezen az elven alapuló szelekció jelentősen rontotta a prédikációk minőségét. Gyakran a