Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)

2011 / 1. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: Egy több évszázados református "ároni ház": a Dávidházy család története

Egy több évszázados református „ároni ház”

23

lenne csoda, ha az azt megelőző évekre gondolunk. A francia háborúknak köszönhető konjunktúrában sokan hamar nagy vagyonra tettek szert, de a készpénzben őrzött jószág a többszöri devalvációt követően hamar elenyészhetett. Sajnos közelebbit nem tudunk Dávidházy IV. János anyagi helyzetéről, de teljesen tönkre biztosan nem ment, a lányait illően ki tudta házasítani, fiait ki tudta taníttatni.

Ágyai lelkészségéről keveset tudunk.1211803-ban feleségével együtt az eklézsiának adományozott egy aranyozott ezüst kelyhet, egy hasonlót pedig a gyülekezet szerzett be. A kehelyre ez a felirat került: „Ezen Urasztalához tartozó Ezüst poharat az Adgyai Reformata sz Ekklesia számára a magok költségeken csináltatták T. T. Dávidházy János úr, mint jó hazafi és felesége Tóth Mária asszony 1803-ik esztendőben.”122 * 124 * Az egyházmegyei jegyzőkönyv tanúsága szerint azonban nem volt a lelkész és gyülekezet viszonya teljesen felhőtlen. Dávidházy János 1804-ben az egész „erdőháti vidékre” panaszkodott, nem csak a saját nevében, hogy a kiszabott fizetséget nem kapják meg az ott szolgáló lelkészek.12-! A probléma csupán 1808 tavaszán rendeződött, amikor Dávidházy az egyházmegye assessora, tanácsbírája lett.'24 A gyülekezet ekkor, feltehetően a kinevezésben a gyülekezetei ért elismerés miatt is, felemelte a prédikátori javadalmat. A megnövelt juttatások a következőek voltak: 100 forint, 25 köböl búza, 25 köböl egyéb gabona és 25 öl fa.12s Ezeken az apró, és viszonylag megszokott, anyagi jellegű nézeteltéréseken kívül nem tűnik rossznak a gyülekezettel való kapcsolata. Feltehetően ezért is tudott, mint első és egyetlen szolgálati helyén harmincegy esztendőn át, élete végéig megmaradni. Mint említettük korábban, 1808-tól a békés-bánáti, majd pedig 1822-től a nagyszalontai egyházmegye assessora, tanácsbírája volt. Ezzel a tisztséggel szorosan nem körülhatárolható feladatok jártak, például a különféle bejelentések helyszíni megvizsgálása. Ennek köszönhetően Dávidházy János biztosan személyesen ismerte az egyházmegyében szolgáló összes lelkészt, valószínűleg a rektorok, tanítók nagyobb részét is. Emellett szoros kapcsolatban kellett állnia, legalábbis levelezés útján, a mindenkori esperessel, akik között olyanok is voltak, mint a szentesi lelkipásztor, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Kis Bálint. Az utóbbi leveleiből tudjuk, hogy az egyházmegye lelkészi kara egy pezsgő kulturális közeg is volt, folyóiratokat járattak és cserélgettek egymás között. A kis ágyai parókia gazdája tehát semmilyen szempontból sem volt teljesen elvágva a kultúrától és munkatársaitól sem.

A következőkben a gyermekei sorsával foglalkozom. Összesen tíz gyermeke született, közülük pedig nyolc érte meg a felnőttkort. Elsőszülött

121 Talán itt érdemes megjegyezni, hogy lelkészsége idején (1812) az ágyai gyülekezet 1220 lelket számlált. Kis, 1992. 88. p.

122 RÁCZ KÁROLY: A zarándi egyházmegye története. Arad, 1880. 145. p. A lelkészek donátorként való fellépése nem volt ismeretlen a református egyházban korábban sem. Vö.: TAKÁCS BÉLA: A református úrasztali felszerelések adományozói a XVII-XVIII. században. In: Theologiai Szemle, 1975.1. sz. 41. p.

TtREL. I. 29. a. 1. II. köt. 1787-1829.180. p.

124 Feltűnő, hogy az ekkor hivatalban lévő assessorok közül Dávidházy szolgált messze a legkisebb gyülekezetben.

125 TtREL. I. 29. a. 1. II. köt. 1787-1829. 225. p.