Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 2. szám - TANULMÁNY - Rétfalvi Balázs: Czapik Gyula 1948-as római útja és az apostoli vizitáció ügye
Czapik Gyula 1948-as római útja és az apostoli vizitáció ügye 23 ben fel akarták hatalmazni a kormánnyal való tárgyalásokra is, amit azonban Tardini akadályozott meg, és ragaszkodott a vizitációs bizottság informatív feladatköréhez.122 Az állítás felveti tehát annak lehetőségét, hogy a pápa és Montini az érsek kezdeményezése nélkül tervbe vette volna a tárgyalásokat. Ezzel szemben azonban magán a jelentésen belül több alkalommal fordulnak elő az informatív tárgyalásokról szóló értésülések, amelyek leszögezik, hogy a vizitációs bizottság csak tájékozódás céljából érintkezhet a kormánnyal, és a jelentéstételtől függ majd, hogy a Vatikán kezdeményezi-e a közvetlen tárgyalások felvételét.1^ Összefoglalva tehát annyi bizonyos, hogy a pápa elrendelte a vizitációt, és vizitátornak Angelo Rótta volt budapesti nunciust nevezte ki, valamint hozzájárult Giuseppe Casari szervita szerzetes utazásához is, akiket egy helyzetjelentés készítésével bízott meg és informatív tárgyalásokra jogosított fel. Az eddig talált forrásokban nem szerepel konkrétan az sem, hogy a pápa szabott-e feltételeket a vizitációs bizottság kiküldéséhez, vagy csak a Domenico Tardinivel folytatott megbeszélés során ismertették ezeket.124 * A jelentés a feltételeket általánosságban a Vatikánhoz és annak tisztviselőihez kötötte.128 Az összefoglaló jelentésben további információk olvashatóak a vizitátor személyére vonatkozóan is, azonban az iratokból itt sem derül ki egyértelműen, hogy ki javasolta a felsorolt személyeket. A jelentés szerint, amikor a vizitátori tisztségre legesélyesebb Gennaro Verolino prágai üdítőre táviratban betegszabadságot kért, a helyére többen is szóba kerültek. A legesélyesebb Angelo Rótta volt, de felmerült Federico Lunardi, Ettore Felici126 és Saverio Ritter12? volt nunciusok neve is, akik éppen diplomáciai megbízatás nélkül éltek a Vatikánban. Lunardi és Felici délamerikai államokban voltak nunciusok, Ritter pedig Prágában. Ritternek volt magyar kötődése, mert 1942-ben a székely kérdés ügyében vizitációt vezetett Erdélybe.128 Az emlegetett jelentés emellett több olyan véleményt is ismertet, amelynek ugyancsak nem adja meg pontosan a forrását. Eszerint a Vatikán vezetői a pápától kezdve Montiniig szemrehányást tettek Czapiknak, amiért a többi püspök nem teljesítette az ad limina látogatást, és nem fejti ki álláspontját. Kifogásolták továbbá a hiányos információkat, különösen a kormánnyal és a kommunistákkal folytatott tárgyalásokkal kapcsolatban.129 Esty Miklós feljegyzéseiből az is tudható még, hogy a pápai kihallgatás alatt, miközben Esty kint várakozott, meglátta Tardinit, de az elkerülte a vele való beszélgetést. Az érsek kihallgatása végén Esty is bebocsátást nyert a pápához, aki csak pár kérdést intézett hozzá, s némileg csodálkozott, hogy az Actio Catholica még működik Magyarországon. Végül azt mondta neki németül, hogy mondja meg a kardinálisnak, hogy üdvözli és 122 MÓL. FM. 65., 74. 123 MOL. FM. 57., 64., 65., 66. 124 MPRKL. Czapik. 125 MÓL. FM. 64. 126 Annuario Pontificio, 1948/785. 127 Annuario Pontificio, 1949/802. 128 MOL. FM. 66. 129 MOL.FM.63.
