Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 2. szám - TANULMÁNY - Rétfalvi Balázs: Czapik Gyula 1948-as római útja és az apostoli vizitáció ügye
18 Egyháztörténeti Szemle XII/2 (2011) megbízatásáról, annak meghatározását a Szentszékre hagyta.8« Esty Miklós szerint a vizitátor nemcsak a püspöki kar tagjait hallgatta volna meg egyenként és bizalmasan, hanem mindazokat az egyházi és világi személyeket is, „akiknek véleményére kiváncsi”, végül pedig a kormány véleményét.«0 A vizitátor feladata elsősorban informatív jellegű lett volna, amit a jelentéstétel és a javaslatok előterjesztése követett volna. Harmadik lépésben Esty szerint a Szentszék „el nem hárítható tanácsokat adhatott volna azoknak, akiknek szükségesnek ítéli”, végül pedig a kormány elismerésével egy megállapodás jöhetett volna létre az egyház érdekében.«1 Az összefoglaló jelentés Esty feljegyzéseihez hasonlóan tudni véli, hogy Czapik beadványában azt javasolta, hogy a küldöttség minden érdekelttel tárgyaljon, és elsőként a püspökökkel, majd a kormánnyal, végül pedig kormányon kívüli politikusokkal informatív jellegű tárgyalásokat folytasson.«2 A felsorolt információk azonban az előkerült forrás szerint nem szerepeltek a beadványban, és Esty, valamint az állambiztonság értesülései utólagos kiegészítések. A felsorolt források fényében az azonban egyértelmű, hogy Czapik csupán informatív tárgyalásokat javasolt beadványában, és nem volt szó benne megegyezésre irányuló tárgyalásokról, a vizitáció részleteinek meghatározását pedig a pápára és a szentszéki vezetőkre bízta. Külön figyelmet érdemel a pápa képviseletének megválasztása. Nem tudni, hogy ki javasolta ezt a formát, mert Czapik az előkészület jegyében írott feljegyzésében még legátust említett, így előfordulhat, hogy Leiber javasolta Rómában.«3 Az apostoli vizitátor tisztsége ugyanis burkoltan kifejezte a Vatikán álláspontját a magyar-szentszéki kapcsolatokról, az egyház- politikai helyzetről, és megmutatta egyben a Szentszék óvatosságát is. Az apostoli vizitátori kinevezés nem minősült diplomáciai megbízatásnak,«“1 és csak egy adott ügy kivizsgálására ideiglenes időtartamra szólt. Az apostoli vizitáció intézményének lényege, hogy a pápa a saját nevében különleges felhatalmazásokkal ellátott képviselőt küldött egy egyházmegyébe egyházi ügyek kivizsgálására. A pápai tekintéllyel történő vizitáció kiemelt szerephez a trienti zsinat után jutott, ahol fő feladata a zsinati határozatok végrehajtásának ellenőrzése és szükség esetén ennek hathatós előmozdítása volt.«5 Az apostoli vizitációkat az egyházmegyék esetében a Konzisztoriális Kongregáció felügyelte és bonyolította le, amelynek hatáskörébe tartozott az egyházmegyék feletti legfőbb felügyelet.«6 Az apostoli vizitáció intézmé- * 91 92 * 94 * * 8« MPRKL. Czapik-füzet. Ad nexum No. 2. «° Salacz, 1988.16. p. 91 Salacz, 1988.16. p. 92 MOL. FM. 64. «3 Gondolatok a római útra. - MPRKL. Czapik. 94 BÁNK, 1958. 70-73. p. Ez később megerősítést is nyert a római nuncius részéről. Vö. Velics László rejtjel távirata, 1948. november 12. - MOL. RM. 35. «5 MOLNÁR Antal: Katolikus missziók a hódolt Magyarországon. I. (1572-1647) Bp., 2002. (továbbiakban: MOLNÁR, 2002.) 122-123. p.; Uő: A Szentszék és a hódoltsági missziók. In: Vigilia, 1999. 7. sz.; SOMORJAI ÁDÁM: A magyarországi szerzetesrendek apostoli vizitációja 1927-1935. Pannonhalma, 2008. (Rendtörténeti Füzetek 13.) (továbbiakban: SOMORJAI, 2008.) 113. p. 96 A legfontosabb kongregációk egyike, amelynek prefektusa maga a pápa volt. Az egyházmegyék legfőbb felügyeleti szerve. Feladatai közé tartozott a püspökök ötéves jelentésének felülvizsgálata, és szükség esetén a vizitáció elrendelése. A
