Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 2. szám - TANULMÁNY - Rétfalvi Balázs: Czapik Gyula 1948-as római útja és az apostoli vizitáció ügye
Czapik Gyula 1948-as római útja és az apostoli vizitáció ügye 13 este 6 óráig tartózkodott az egri érseknél. A beszélgetés részletei sajnos nem ismertek. Mielőtt rátérnék az Államtitkárság vezetőivel és a pápával folytatott tárgyalásokra, röviden szeretnék pár szót ejteni a Szentszék politikájáról és a vatikáni erőviszonyokról. A háború után kialakuló kétpólusú világrendben a Szentszék folytatta antikommunista politikáját, amelyet a kommunizmus vallás- és egyházellenes ideológiája, valamint a kommunista egyházpolitikáról szerzett tapasztalatok tápláltak. XII. Plus pápa már müncheni, majd berlini nunciusi tevékenysége során több alkalommal is szembesülhetett a marxizmuson alapuló politikával,58 majd pedig az 1933- as birodalmi konkordátum esete mutatta meg a diktatúrákkal való kompromisszum súlyos kockázatait. A Szentszék antikommunista politikáját az orosz ortodox egyház sorsa, az orosz katolikusok érdekében tett hiábavaló lépések mellett a világháború alatt szovjet megszállás alá került Litvániában és Lengyelországban történt egyházellenes intézkedések még inkább megerősítették. XII. Pius azonban vérbeli diplomata volt, és annak ellenére, hogy elvi síkon lehetetlennek tartott bármiféle kompromisszumot, a politikai realitást szem előtt tartva sohasem zárta ki teljesen a gyakorlati egymás mellett élés lehetőségét. A Szentszék ezért 1945 után nemcsak az egyes helyi kormányokkal törekedett a kapcsolatok fenntartására, hanem közvetlen kapcsolatot keresett a Kremllel még 1947-ben is.59 A Szentszék kezdeti nyitottságát jelezték a háborút követő főpapi kinevezések is, így nem lehet azt állítani, hogy XII. Pius merev antikommunizmusa akadályozta meg egy barátságosabb viszony kialakulását a szovjet blokk országaiban. A nemzetközi politika 1947-ben azonban jelentősen megváltozott, és a szovjet megszállás alatt élő egyházak, benne a magyar katolikusok helyzete is egyre súlyosabbá vált. 1948 őszén, Czapik Gyula római útja idején a Római Kúria tisztségviselőinek jelentős része pedig úgy ítélte meg magyar helyzetet, hogy a kommunisták részéről fokozatosan erősödik a politikai nyomás, és valójában nem is akarnak megegyezni az egyházzal, amint az az érsek útjáról készített állambiztonsági jelentésben olvasható.60 Hangsúlyozták azt a tapasztalatukat is, hogy azokban a szovjet érdekszférába tartozó országokban, ahol nem bontakozott ki olyan határozott ellenállás, mint Mindszenty József prímás vezetésével Magyarországon, ott is hasonló tünetek mutatkoznak. A vatikáni erőviszonyokról Czapik Gyula - a már többször idézett ösz- szefoglaló jelentés szerint - úgy vélekedett,61 hogy a Vatikánban rendkívül 58 FejÉRDY ANDRÁS: XII. Piusz és a magyar 1956. In: Katolikus Egyház, 1956. Szerk.: SZABÓ CSABA. Bp., 2007. 65. p.; ÉRSZEGI MÁRK AURÉL: XII. Piusz személye és pápasága. In: Vatikáni Figyelő, 2009. március 2. Online: http://vatikanifigyelo.freeblog.hu - 2009. október 30. 59 GÁRDONYI MÁTÉ: Túlélés - együttműködés - ellenállás. A katolikus egyház stratégiái a „népi demokráciákban”. In: Felekezetek, egyházpolitika, identitás Magyarországon és Szlovákiában 1945 után. Szerk.: Balogh Margit. Bp., 2008. 154. p.; STEHLE, Hansjakob: Geheimdiplomatie im Vatikan. Die Papste und die Kommunisten. Zürich, 1993. 60 MOL. FM. 57. 61 MOL. FM. 79. A jelentésben rögzített véleményt azonban fenntartással kell kezelni. Több helyen megfigyelhetőek ugyanis egyoldalú kijelentések és leegy
