Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 2. szám - TANULMÁNY - Rétfalvi Balázs: Czapik Gyula 1948-as római útja és az apostoli vizitáció ügye
Czapik Gyula 1948-as római útja és az apostoli vizitáció ügye 9 elhangzottakat. Rákosi ezzel szemben azonban azt írta visszaemlékezésében, hogy Czapiknak római útja során arról kellett tájékozódnia, hogy elképzelhető-e az, hogy a Szentszék Mindszenty jövőjét a magyar pártvezetéssel bizalmasan egyeztetve formálja.37 Ez a kijelentés azonban az előbbi jegyzőkönyv alapján erősen kétséges, amelyet tovább erősít az a Velics László római követ 1948. szeptember 14-i kérdésére Gerő Ernő által írt válaszlevél, amelyből kiderül, hogy Czapik Gyula semmilyen megbízást nem kapott a kormánytól. !8 Fontos tehát megjegyezni, hogy a római utazás és a Szentszék bevonásának terve nem a kommunista vezetőtől származott. Sokkal valószínűbb, hogy Rákosi, felmérve az érsek római tárgyalásainak lehetőségeit, megpróbált hasznot húzni a dologból, és talán ez s majd az apostoli vizitáció ügye adhatta számára az ötletet, hogy a Szentszék zsarolásával lépjen előre a Mindszenty ügyben. Valószínűleg tehát nem tette az érsek bizalmas küldetésévé, hogy puhatolja ki a pápa véleményét Mindszenty közömbösítésével kapcsolatban.39 Czapik a tárgyalás részleteiről Witz Béla budapesti vikáriuson keresztül értesítette a prímást, és személyesen csak római útját követően, a november 3-i püspöki konferencián számolt be Mindszentynek, amely elmondása szerint nem tartalmazott újdonságot, ellenben a tárgyalófelek támadták a prímást, de ezt nem akarta meghallgatni, amelyről jegyzőkönyvet is vetetett fel.37 * 39 40 A római utazásra való felkészülés jegyében Czapik Gyula összefoglalta gondolatait és értékeléseit a magyar egyházpolitikai helyzetről. Az eddig ismeretlen feljegyzés a Piarista Levéltárban lévő hagyatékában található egy másik feljegyzéssel együtt, amelyben pedig tanácsokkal látták el - feltehetően a jezsuiták - a római tárgyalások sikerének érdekében. A Czapik kézírásával készült Gondolatok a római útra című feljegyzésben, amely a későbbi beadványának vázlatát képezte, elsőként egy helyzetképet rajzolt, amelyet a kormányzat helyzetének ismertetésével kezdett. Rögtön az elején leszögezte, hogy Magyarország orosz érdekszféra, a kormány pedig egyházellenes. A kormány politikájáról azonban úgy vélekedett, hogy a fontosabb politikai és gazdasági problémák miatt csak később tervezi radikális egyházpolitikájának megvalósítását. Ezután fejtette ki központi gondolatát, miszerint „erős ellenzéki magatartásunkkal provokáltuk őket, és erre egyrészt hatalmuk éreztetésére, másrészt retorziónak anticipálták egyik szándékukat, az iskolák államosítását”.41 Ez alapján hasonló forgatókönyvet diagnosztizált a szembenállás politikájának folytatása esetére: ,A kommunisták az egész egyházi kérdést előbbre hozzák, és amit két, de biztosan csak egy éven belül hajtottak volna végre, azt még 1948-ban végre fogják hajtani.” Ezzel az értékeléssel szemben áll azonban Rákosi januári beszéde, amely egyértelműen az 1948-as év feladatának határozta meg az egyházzal való megegyezést, másrészt a Kominform is a türelmi idő végét és a prole37 Balogh, 2002.190. p.; Rákosi MÁTYÁS: Visszaemlékezések, 1940-1956. II. köt. Bp., 1997.513-515. p.; Gyarmati, 2000.73. p. 3« MOL. RM. 4., 5. 39 vö. Gyarmati, 2000.78. p. 40 Salacz, 1988.14. p. 41 MPRKL. Czapik.
