Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)

2011 / 1. szám - DISPUTA - Csepregi Zoltán: Kálvin hatása Magyarországon és Erdélyben 1551 előtt?

Kálvin hatása Magyarországon és Erdélyben 1551 előtt? 163

Régi-új adalékok Dévai életrajzához

Bernhard bemutatásában Dévai Mátyás életrajza olyan részletekkel gazdagodik, melyeket forrásszerű adatokkal ugyan nem lehet alátámasztani, de annál ismerősebbek a régi irodalomból. Dévai nemcsak ferences volt, de sikeresen prédikált ferences rendtársai között.* 49 50 * * „Legtöbbet Wittenbergben és Bázelben tartózkodott”, utóbbi városba maga Melanchthon küldte.s° „Vándorprédikátorként működött Felső- Magyarországon, Erdélyben és végül Debrecenben.”r>> Azt, hogy Dévai debreceni papsága egyszerű logikai konstrukció, mely először a 17. században fogalmazódott meg, Sólyom Jenő és Bottá István mutatták ki fent hivatkozott műveikben. Hogy Dévai bihari esperesként vett volna részt a váradi (a magyar fordításban ráadásul: „törvényhozó”32) gyűlésen, magam a fennmaradt vitatételek szövegéből igyekeztem cáfolni: ezek ugyanis az óhitűek és az újhitűek közötti disputációról tanúskodnak, nem reformátori kánonalkotásról.S3 54 55 Erdélyi működéséről pedig csak annyit tudni, hogy állítólag elindult oda, s utólag ez bizonyult utolsó útjának.34

Dévai halálának időpontja és az Erdődi hitvallás szerzősége

„Dévai 1545 júniusának elején halt meg, ahogy ezt Leonhard Stöckel jelenti Melanchthonnak.”55 1545. június 12-i levelében Stöckel azonban nem

non responderit, doctiorem medicum adibo, is quisquis sit, parum refert.” Vö. ETE. 2. 265., 267. p.

49 Bernhard, 2009. 732., 741. p.; Bernhard, 2010.35., 51. p. A ferences kérdésről legutóbb 2009-2010-ben folyt vita: SZABÓ ANDRÁS: A magyarországi reformáció kezdete és az átmeneti korszak a reformátorok életútjának tükrében. In: Szentírás, hagyomány, reformáció. Teológia- és egyháztörténeti tanulmányok. Szerk.: F. ROMHÁNYI BEATRIX - KENDEFFY GÁBOR. Bp., 2009. 224-231. p.; ŐZE SÁNDOR: Még egyszer a ferencesekről. In: Egyháztörténeti Szemle, 2010. 1. sz. 118-133. p.; SZABÓ András: Hogyan használjuk Zoványi Jenő lexikonét? In: Egyháztörténeti Szemle, 2010.1. sz. 134-135. p.

50 BERNHARD, 2OO9. 739., 741. p.; BERNHARD, 2010. 47., 50. p.

5> BERNHARD, 2009. 739. p.; Bernhard, 2010. 47. p. Adat csupán tiszántúli működéséről szól. Veit Dietrich Johannes Lángnak, Nürnberg, 1543.8.5, közli: SÓLYOM, 1959.194. p.; SÓLYOM, 2004.187. p. „Ante triduum ex media Hungária scripsit ad me [...] Matthias Devay, qui nunc in iis partibus, quas Turea nondum occupavit, ultra Tybiscum, Evangelium docet, non in uno loco, sed sicut Apostolus iam hic, iam alibi. Indicat autem [...] eam terram omnem retinere Evangelii doctrinam puram et verum Sacramentorum usum.”

52 BERNHARD, 2009. 739. p.; helyesen „Pfarrkonvent”: BERNHARD, 2010. 47. p.

53 CSEPREGI ZOLTÁN: A váradi vita 1544-ben. In: Szentírás, hagyomány, reformáció. Teológia- és egyháztörténeti tanulmányok. Szerk.: F. ROMHÁNYI BEATRIX - KENDEFFY GÁBOR. Bp., 2009.167-189. p. (továbbiakban: CSEPREGI, 2009.)

54 „...nunc enim audio eum Coronam usque concessisse.” Leonhard Stöckel Révay Ferencnek: Bártfa, 1544.2.2. ETE. 4. 338-339. p.; SKOVIERA, DANIEL: Epistulae Leonardi Stöckel. In: Zborník Filozofickej Fakulty University Komenského. Graecolatina et Orientalia, 7/8. 1975-1976. 265-359. P- (továbbiakban: Skoviera, 1976.) 310-312. p. (nr. 18.)

55 Bernhard, 2009. 739. p.; Bernhard, 2010.47. p.