Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Sándor Károly: A két világháború közötti protestáns egyesületek belépési nyilatkozatainak elemzése
122 Egyháztörténeti Szemle XII/1 (2011) Összegzés A különböző ifjúsági és kegyességi csoportok belépési nyilatkozatainak különbözősége mellett nagyon fontos hangsúlyozni az elvi azonosságokat. Bár adott esetben más szervezeti struktúrát alakítottak ki a két világháború közötti református szervezetek, mégis közös elvi alapról indultak. A szervezetek alapításakor megfogalmazott alapelveket a tagok számára is állandóan elismételték a belépési fogadalmakkor. A belépési nyilatkozatok mindegyik pontjában meglévő párhuzamok mögött tehát a hiányt kell feltárni. Ez valószínűleg a konfirmációi oktatás illetve a konfirmációi vizsga utáni időszakra tehető. A szervezetek tagsága (az SDG fiatalabb csoportjainak tagságát leszámítva), mind a konfirmáció után kerültek közelebb az egyesületekhez. A konfirmáció alkalmával a lelkész teljes értékű egyháztagokká, tehát úrvacsorával élő és a gyülekezeti élet felnőtt tagjai közé sorolta az ifjakat. Kegyességtörténeti szempontból leglényegesebb tehát, hogy a konfirmációi fogadalomtételkor elhangzottak személyes és gyakorlati kiegészítésének tekinthetők a fentebb tárgyalt szövegek.«0 így tehát gyakorlati szempontból a konfirmáció alkalmával tett elvi fogadalomtételnek a gyakorlati megvalósulásával találkozhatunk. A konfirmációi fogadalomtétel és a szervezetek közötti különbség a Szentírás naponkénti olvasása és a kilépés lehetősége között van. Hogy pontosan milyen folyamatok zajlottak le a 19-20. századi magyar protestantizmusban, arra nehéz pontos választ találni. Nehezíti a feltárást, hogy az újabb történetírói iskolák eredményei, illetve a nyugat-európai történetírási modellek alkalmazhatósága előtt a legkülönbféle nehézségek * 40 imádkozom s a bibliát mindennap olvasom; egyházamat s annak istentiszteleteit minden erőmmel s minden lehető módon támogatom, s egész életemben arra törekszem, hogy az Ő kegyelme által keresztyén (krisztusi) életet éljek. Munkástagként ígérem, hogy minden szövetségi kötelességemet hűségesen teljesítem, minden összejövetelen megjelenek s azon az éneklésen kívül is cselekvőleg részt veszek, ha csak olyan ok nem akadályoz meg, melyet az én Uramnak és Mesteremnek, a Jézus Krisztusnak jó lelkiismerettel előadhatok. Ha a havi szövetségmegújító óráról kénytelen vagyok elmaradni, ha csak lehet, kimentem magamat.” CsiA, 1928.159-160. p. 40 „Hitvallás és fogadástétel: Ezek után azt kérdem tőletek, kedves gyermekeim: 1., Kijelentitek-e a gyülekezet színe előtt, hogy a keresztségben vállalt kötelezettséget, hitetek megváltása által önként magatokra veszitek? Felelet: Kijelentjük! 2., Hiszitek, valljátok-e, hogy a Jézus Krisztus evangéliuma Istennek hatalma minden hívőnek üdvösségére van; hogy Jézus Krisztus az egyetlen közbenjáró Isten és emberek között és egyedül az ő halálába vetett hit által igazulunk meg ingyen, Istennek kegyelméből? Felelet: Hisszük és valljuk! 3., ígéritek és fogadjátok-e, hogy a Jézus Krisztusnak igaz követői, református anyaszentegyházunknak holtig hűséges, engedelmes és áldozatra kész hívei lesztek? Felelet: ígérjük és fogadjuk.” Református Istentiszteleti szertartások, a zsinatilag megállapított istentiszteleti rendtartás szerint és az egyetemes liturgia-ügyi bizottság által készített „kötött alkatrészek” felhasználásával készítette PÁLÓCZI CziNKE ISTVÁN rimaszombati református lelkipásztor. Debrecen, 1912.152-153. p.
