Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Sándor Károly: A két világháború közötti protestáns egyesületek belépési nyilatkozatainak elemzése
114 Egyháztörténeti Szemle XII/1 (2011) kidomborodjanak”.10 Az SDG tehát eleget tett a kor kívánalmainak ebben az értelemben. A többi szervezet - néhány kivételtő eltekintve — külföldről származott, tehát „importnak” tekinthetők. Ez is a magyarázata annak, hogy a KIÉ és a Bethánia fogadalomtételével szemben az SDG-é sokkal precízebben kidolgozott szöveg. A korszak kihívásaira kívántak válaszolni már a fogadalomtétel szövegének az összeállításakor is azzal, hogy a református hitvallási iratokat bevették. Az egyesületi munka megszüntetéséig mindvégig megmaradt az alapítások körüli elvi pontnak a hangsúlyozása, ezek szerint csak az SDG fogadalomtételébe kerültek bele református hitvallási iratok. Amíg a KIÉ és a Bethánia mindvégig kiváló nemzetközi és — mai szóhasználattal élve - ökumenikus kapcsolatokkal rendelkezett, ezért a fogadalomtételükbe sem kerülhettek be egyes felekezetek hitvallási iratainak megnevezései, addig az SDG megmaradt a magyarlakta területeken belül. A második világháború végéig az SDG csak a Kárpát-medencében volt jelen, később is csak az emigráció folytán ismerhették meg Nyugat- Európában. A jogi és formális rész mellett a másik súlypont a gyakorlatra esett. Tehát fontos volt a felekezeti ismeretség és öntudat kérdése. A két világháború közötti időszakban többen próbáltak rávilágítani erre a problémára, tette ezt többek között Szabó Dezső is: „Méltóztassanak részletes és tudományosan elfogulatlan vallás- psychológiai tanulmányokat végezni a magyar vérű katolikus és református falvakban. És azután ugyanilyen vizsgálatot ejteni meg az idegen eredetű katolikus falvakban. Arra a meglepő eredményre fognak jutni, hogy a magyar vérű katolikus vallásos psychéje majdnem az azonosságig közelebb van a magyar kálvinista psychéhez, mint germán vagy szláv katolikus lelki formákhoz.”11 A fentebbi idézetet egyes történészek inkább nemzetkarakterológiái szempontból vizsgálnák, de az írás címzettjei és első olvasói a Református Egyház Konventjének tagjai voltak. Ebben a kontextusban más értelmet nyer az idézet, a református önazonosság-tudat meghatározásaként értelmezhető. Az első világháború után az európai keresztyénség olyan válságba került, melynek egyik lecsapódása a korábbi évszázadból örökölt felekezeti azonosságtudat újradefiniálását igényelte. Mindezek alátámasztják, hogy az SDG fogadalomtételében miért olyan hangsúlyos a református hitvallási iratokhoz és az egyházhoz való viszony tisztázása. Az elvi bevezetőket követi a belépési nyilatkozatok második része, amelynek központi üzenete a Biblia naponkénti olvasása. Ez a pont leginkább technikai és kegyességtörténeti kérdéseket vet fel: Mi alapján kellett a tagoknak a Bibliát naponként olvasni? Honnan származik ennek a résznek a megfogalmazása? Milyen hatásfokkal történt mindez? Milyen forrásokból tudhatunk meg erről többet? 10 Forgáts Gyula: Javaslat az egyházi élet megújhodására. Előadta és felolvasta a Kálvinista Szemle konferenciáján. In: Kálvinista Szemle, 1920.16. sz. 4-5. p. 11 Szabó Dezső: A magyar protestántizmus problémái. Bp., 1926. 6. p.
