Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bitskey István - Tasi Réka - Csorba Dávid: "Homályban és tükör-által". Barokk kori prédikátorok az isteni természetről
106 Egyháztörténeti Szemle XII/1 (2011) Egyetlen korszak maradt ki a hosszú felsorolásból, Ember Pál saját kora, a 17. század: a lelkész saját protestantizmusban gyökerező' kontraremonstráns nézeteit már nem hangoztathatta nyugodt szívvel, hiszen nem volt homogén a vallási-politikai közeg, amiben megszólalt. A teológiatörténeti kitekintést a fizikusok és a pogányok bölcselkedései elleni kiszólások követik. „Haszontalan munka, és hijába-való fö-törés az-is, melly szerint e’ felséges titkot, némellyek mind a’ régibb, ’s mond az újabb Tudósok közzül, a’ természet könyvéből és az emberi okoskodásból vett erősségekkel akarták világosítani és próbálni. De az ollyatén okoskodások nem egyebek, hanem tsak e’ titok körül való vakoskodások: mert soha bizony a’ természet világánál, a’ kegyelem és Isteni jelentés nélkül, a’ Sz. írás világán kívül, e’ titoknak értelmére nem juthat az ember.”37 A dogmatikus kijelentést azonban számtalan analógiát kínáló, latin nyelvű marginália fűszerezi, melyek nemcsak a teológia és a filozófia, hanem az asztrológia és a néprajz tárgyköréből származnak, sőt nemcsak pogány, de katolikus és világi példák egyaránt akadnak. Ezek szerint bár ezek a példák csupán analógiák, és a coccejánus szövegmagyarázat teológiai értelmezésében nem is „árnyékozzák”, nem is jelölhetik a Szent- háromságot, mégis a tudós lelkipásztor megismerteti velük a litterátorok nyelvén értő olvasót. Felidézi őket, de előbb eltanácsol azok alkalmazásától, hitelesítésétől. „Némellyek valamely hasonlatosságokat gondoltak-ki, mellyekkel világosítani akarják (hogy már) e’ titok körül vakoskodó emberi setét elmét”,37 38 s jönnek a példák három oldalon át: Hermész Triszmegisztosz, Platón numinózus-élményei, és a görög-keleti ortodoxia egyházatyáinak, Cyrillnek és Nagy Szent Vazulnak a fény-allegóriái, majd zsidó midrások, káld targumok, az Oracula Sybillana és a középkori angyal-tan (angelológia) gnómái és jelképei. És mindeközben egy féllapon át olvashatunk az oly nagyon tiltott ariánusok véráldozatáról is Lightfoot és Bonfini tollából. Jóllehet a pogány filozófusok művei „fabulákkal tellyesek”, de sokatmondó Debreceni Ember Pál Ítélete ezzel kapcsolatban: „Ha hol pedig Az Arianus és az apostata-eretnekség értelmezéséhez ld. [TOFEUS MIHÁLY]: A’ Szent Soltárok resolutioja, és azoknak az Erdélyi fejedelmi Evangelica Reformata, udvari Szent Ecclesiara, Lélek és Igasság szerint való szabása. Leírta: Tiszaújhf.lyi István - Óvári Készéi János. Kolozsvár, 1683. (RMK. I. 1302.) 629. p. (Psal. 109.) 37 debreceni Ember, 1700.472. p. 38 Debreceni Ember, 1700. 472-474. p. A példákból csak néhány: Hermész Triszmegisztosz (FLISCO, MAURITIUS DE COMES: Comitiis de Flisco Decas de fato, annisque fatalibus tam hominibus quam sequi mundi. Francofurti, 1665. c. asztronómiai kötet alapján); Cyrill (a vízpartra tett tükör esete: három Nap egy időben); Vazul (szivárvány-allegória); egyéb (ab anima humana, triangulo, sphaera, fonte, praesertim autem á luce, item á nive; etc.)
