Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szűcs Zoltán Gábor: "Hogy Isten Fijai légyünk". Egy református köznemes élete halottbúcsúztatók tükrében

70

Egyháztörténeti Szemle XI/3 (2010)

egy jellemző, bár Szemerére nézve talán kevésbé negatív példája lehet az az anekdota, amelyben az ifjú Szemere Vay István pataki főcurátorral keveredik csípős szópárbajba:

„40. Szemere Albert igen fiatal korában megjelen Patakon ’s udvarlására megyen a’ Fő Curator Vay István Úrnak. A’ köszönés után azt mondja gondolatlanúl: Én ma a’ Tek. Úrról álmodtam. - Vay nem megbántott ambitióból, hanem inkább élességből, és hogy a’ fiatal embert a’ bátor abordirozástól elszoktassa, ezt feleli: Pedig én nem vagyok makk. Tudniillik a’ magyar példabeszédre czélozott: éh disznó makkal álmodik. - Szemere megértette a’ czélozást ’s felel: Az az állat, a’ mellyet a’ Tek Úr gondol nem csak makkal él. (Tudniillik TÖKKEL is.) - Vay kopasz volt, ’s elhallgatott.’^2

Majoros megindító leírása mintha csak Kazinczy e visszatérő vádjával szemben védelmezné Szemerét.

Mint ahogy annak állandó hangsúlyozása is feltűnő lehet Majoros részéről, hogy Szemere hivatali ügyeiben mennyire önzetlenül és megbízhatóan járt el, ha tudjuk, hogy Kazinczy egy Szemere-levélhez csatolt történeti jegyzéseiben gyakorlatilag hivatali visszaéléssel vádolta meg, egyébként éppen azzal a surrogátus viceispáni működésével kapcsolatban, amelyről Majoros nemcsak azt hangsúlyozza, hogy „minden tekintet, minden haszonkeresés nélkül dítséretesen bétöltötte”53 azt, hanem még a vármegyei jegyzőkönyvek és az egykori tiszttársak tanúságára is hivatkozik. Majoros szavai itt mintha Szemere azon 1809-es, Kazinczynak írt védekező szavait fűznék tovább, melyek szerint

„Majd nyilvánságra hozom én az én ártatlanságomat a Sedria előtt, jóllehet az én Gyilkosaim az ólom lábon mászó Jó, és a Sas szárnyakon repülő rossz Hír által okoztatott becstelenségemet soha viszsza nem téríthetik”.54

De a legérdekesebb talán az, mennyire erősen hangsúlyozza Majoros Szemere Albert 1797-es inszurgensi működését, s általában is királyhűségét, például felidézve, hogy „Hazáját, Királyát mennyire szerette, megtetszik a’ többek között abból, hogy sok ízben a’ Vármegye Gyűlésében közönséges beszédjében ezen szavakat mondotta: »a’ Király, a’ Haza nem két különös test«”55 Szemere álláspontjának ambivalenciája ugyanis meglehetősen feltűnő, hiszen a király és a nemzet közötti konfliktus lehetőségének ilyetén tagadása legfeljebb jámbor óhaj, * 53 54 55

s2 Kazinczy, 2009.41-42. p.

53 majoros, 1825.51. p.

54 Szemere Albert levele Kazinczy Ferenczhez [1809. jun 14.] Levélmásolat. 4- r. lev. Lelőhely: Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattára, (továbbiakban: MTAK Kt.) M. írod. Levelezés 4. r. 34. sz.

55 Majoros, 1825. 51-52. p.