Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Meszesán Mária: Topológia és tropológia elhajlásai, avagy halál és élet retorikája Madarász Márton elmélkedésében
Topológia és tropologia elhajlásai... 9 illetve a többes szám első személyit igealakok, a felszólító mód gyakorisága olyan szövevényként működnek, ami a kritika megfogalmazását sem hagyja érintetlenül. Különösen rafinált és izgalmas eljárást találunk a protestáns-evangélikus elmélkedésekben, amelyek a szóképek és affektusok terén mértéktartást tanúsítanak.16 17 A pogányok szavánál világosabb képet alkothatunk a halálról a „minden-napi-szemmel való meg-tapasztalás” alapján - int a szöveg, majd - mint azt a lapszéli bejegyzés tudatja - Senecát idézi, mondván, a haláltól semmi nem oltalmaz: „Mert se idő, se nem, se élet hivatallya és állapattya, se tudomány, se tisztességek, se gazdagságok, se szép ábrázat, se gyönyörűsigek, senkit a’ halál-tul meg nem oltalmazhatnak. Meg-halnak a vének, mag-halnak az ifiak, sőt a kisdedek, Férfiak, Asszonyok, Imperatorok, Királyok, Fejedelmek, Nemesek, Porok, Tudósok, Tudatlanok, Gazdagok, Szegények, Szépek, Rútak.” [Azaz] „A’ hálál azon lábbal zörget a’ királyok palotáján, / a’ mellyel a nyomorult szegény emberek kalibáckáján. / És az előtt se nagy se kicziny einem fut hat gyors ló hátán.” „Mert amint a születésben, úgy a’ halálban is az emberek között semmi külömbseg nem találtathatik.” A földi erények hajhászásának hiábavalóságát hirdető mondanivaló felidézi a protestáns újító Johann Arndt szavait1?, akinek munkássága további módosulást idézett elő a meditáció műfaji adottságai, jelentősége és használata terén. A reformáció reformátora tekintettel volt a zsoltárokra, amelyek középpontjában a bűn állt, az evangéliumokra, melyek Krisztus alakja köré szerveződtek, és egyéb jelentős exegétikai témák mentén is szőtt elmélyült olvasásra szánt gondolatokat. Esetében az elmélkedés olyan intenzív összpontosítással járó tevékenység, 16 Szentgyörgyi, 1977- 269. p. Az apácák búcsúztatása kapcsán ismét egyféle nyitott kaput, tárt utat látunk lapjain (122), és az élettel, halállal összefüggésben is az út metaforát használja: „Azért az Örökké-való halhatatlanságnak ország-úttya nem egyéb, hanem a’ tekélletes élet és az Isten(es) halál.” Uo. 83. p. 17 „Viele meinen, die Theologie sey nur eine blosse Wissenschaft und Wortkunst, da sie doch eine lebedige Erhafhrung und Uebung ist. Jedermann studiert jetzt, wie er hoch und berühmt in der Welt werden möge, aber fromm seyn, will Niemand lernen. Jedermann suchet jetzt hochgelehrte Leute, von denen er Kunst, Sprachen und Weisheit lernen möge, aber von unserem einigen Doktor und Lehrer, Jesu Christo, will Niemand lernen Sanftmut und herzliche Demuth, da doch sein heiliges lebendiges Exempel die rechte Regel und Richtschnur unsers Lebens ist, ja die höchste Weisheit und Kunst, dass wir ja billig sagen: Omnia nos Christi vita docere potest, das ist: Das Leben Christi kann uns ales lehren.” Arndt, Johann: Vier Bücher vom wahren Christentum. Vorrede. 1835.15. p., Idézi: Erdei, 1990.221. p.
