Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Somodi Imre: A pécsi Jézus Társasági Pius Kollégium alapítása
A pécsi Jézus Társasági Pius Kollégium alapítása 73 most) lépjenek vissza. A generális a következők miatt adta ezt az utasítást: nincs elegendő magyar rendtag; a pécsi kollégium túl közel esik a jezsuiták kalocsai kollégiumához; Pécs helyett célszerűbb lenne Budapesten létrehozni jezsuita kollégiumot; a ciszterciek nem örülnének a konkurenciának. Bús nem rejtette véka alá saját meglepettségét sem, hisz 1910. május 1-én kelt levelében a generális még „meleg érdeklődéssel fogadta a pécsi Kollégium eszméjét”, s Búst megbízta az alapítás körüli teendők intézésével. Maga Bús nem értett egyet a generálissal, és annak aggályait túlzottnak tartotta. Saját véleménye szerint a pécsi kollégium nem vonná el a diákokat Kalocsától, és felesleges a pécsi intézet tervét amiatt veszni hagyni, mert a Társaság egy budapesti kollégiumot jobban preferálna, mert a budapesti intézmény anyagiak hiányában belátható időn belül nem fog felállani. Hogy a cisztercieket vagy a világi papságot sértené a jezsuiták pécsi megtelepedése, ezt Bús elképzelhetetlennek tartja. Ám ha mégis így lenne, abban az esetben - a vallási béke érdekében - Bús sem támogatná a pécsi jezsuita kollégium tervét. Bús a generális véleménytől eltérően továbbra is szimpatizált a tervvel, bízott abban, hogy a generális véleménye megváltozik, annál is inkább, mivel ha más szerzetesrend kezdi el működtetni az intézményt, a jezsuiták később nehezebben vehetnék át azt. De a realitások talaján maradva, azt javasolta a püspöknek, hogy ne adja fel tervét, s ha másként nem megy, inkább kéijen fel annak vezetésére más szerzetesren- det.3i Zichy Gyula erre határozott hangú válaszlevelet írt, melyben tánto- ríthatatlanul kiállt elképzelése mellett. A levél jól példázza, hogy a püspök mennyire szívügyének tartotta a kollégiumot, amiért bátran vállalta az áldozatokat és konfliktusokat, ezért tartom indokoltnak a levelet teljes terjedelmében közölni: „Kedves jó Pater Provincialis! - Mint minden nagyobb dolognak, ami Isten dicsőségére és a lelkek üdvösségére van készülőben, épen akkor akadnak látszólag nagy akadályai, midőn majdnem már a megvalósulás stádiumába jutott; így van ez a mi ügyünkkel is. - A legkevésbé sem tántorítanak meg ezek a nehézségek, amelyeket a jó Pater Generalis felhozott, mert ezeket nagyon könnyen el lehet az útból gördíteni. Én feltétlenül megmaradok azon álláspontom mellett, hogy az intézet átvétele interim nem elhalasztassék, hanem igenis interim az általam még a nyárig felépítendő épületben átvétessék, míg az intézet kívánt nagyságban felépíthető lesz. - Ha tehát nehezen is mégis feltétlenül szükségesnek tartom áldozat árán is az intézetnek az idei évben váló átvételét. Én kész vagyok a tőlem telhető legmesszebbmenő áldozatot is meghozni, kérem tehát a Fő Urakat is, tegyék meg a jó ügy érdekében. - Ami most a jó P. Generalis többi aggályait illeti, hát azok épen nem indokoltak és csak a helyzet nem teljes ismeretén ala3' PPL. Acta fundationis. 4/fund.
