Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Mezey András: "Nemcsak tanulmányozni, hanem megélni"
98 Egyháztörténeti Szemle XI/4 (2010) Máriapolinak, azaz az egyetemes mozgalomban „Mária városa” néven ismert kb. 1 hetes rendezvénynek adott otthont. A Mariapolik, amelyeknek mindegyike egy-egy pár napos mini- Loppiano volt a maga nemében, azt kívánták modellezni, milyen lenne a világ, ha mindenki élné az evangéliumot. Smohai Ferenc elmondása szerint Magyarországon 1969-ben volt az első „nemzetközinek” nevezhető találkozó a Balatonon: az alkalmat az adta, hogy osztrák és keletnémet fokolár-tagok nyaraltak együtt 1-2 magyar családdal. A mintegy 15 résztvevő - köztük öten voltak magyarok - a parton jelentős számban dolgozó Stasi-ügynökök miatt az összejövetelt jórészt a tó vizében fürödve tartotta. A szegedieknek azonban ezt leszámítva is volt már külföldi tapasztalata a Máriapolikról: az elsőn 1975-ben vettek részt. Újvidék, de legtöbbször Zágráb, vagy Ljubjana kolostorai, plébániái nyaranként jó néhány nemzetközi Mária-városnak adtak otthont, s ezeken mindig olyan sokan, szinte tényleg „városnyian” vettek részt, hogy Varjasi Gyula szerint „még 2-3 Mariapolit lehetett volna belőlük szervezni”. Minden találkozónak volt egy jelmondata, mondhatni „életigéje”, a Chiara Lubich elmélkedéseire épülő teológiai előadások és ezek megélése, valamint kiscsoportokban történő megbeszélése során e jelmondatokat igyekeztek a résztvevők kibontani. A tematika, valamint a Fokoláre-ban megszokott gyakorlati megközelítés a világ szinte valamennyi problémáját felölelte. Az előadások közti hosszabb szünetekben a legváltozatosabb szabadidős, sport- és zenei programok nyújtottak felüdülést, s külön gyermekfoglalkozásokkal tették lehetővé a családosok részvételét is. A nevezetes 1977-es mónosbéli táborozás nagyjából ugyanezt a mintát követte. A találkozót a jugoszláv fokolarinik vezették, többek közt bemutatták az általuk képviselt hivatási ágakat. A közös ebédfőzés mellett kisebb kirándulásokra is jutott idő, majd este következett az aznap történtek kiértékelése. A faház áramellátását az erdész aggregátorral biztosította, így a gázolaj kifogyása kénytelen-kelletlen villanyoltást vont maga után. A beszélgetés, elmélkedés azonban a sötétben is, kinn a csillagos ég alatt folytatódott, ami sokak számára, a faház felépítésével és elszállításával együtt, az első igazi feledhetetlen élmény volt a Fokoláre-val kapcsolatban. Mivel azonban Sávai atya ezt követően több rendőrségi idézést is kapott, a rákövetkező évet kihagyták a szegediek, viszont kimentek a zágrábi Máriapolira. Majd 1979-ben Ópusztaszeren rendezték meg a következőt. „A plébános, Kazi atya vállalta akkor a balhét, ott meg is látogatott minket a püspöki iroda igazgatója, nem igazán önszántából [...] Viszont tudtuk előre, hogy jön, és igyekeztünk elspriccelni a plébániáról, meg eltüntetni a nyomokat, hogy tömegével vagyunk.” (Smohai Ferenc) A következő nagy találkozó helyszíne 1980-ban ismét Ópusztaszer, 1981-ban pedig Gerendás lett.
