Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Mezey András: "Nemcsak tanulmányozni, hanem megélni"
96 Egyháztörténeti Szemle Xl/4 (2010) jeladására várva.10 Az ÁEH pedig továbbra is a nem-hatósági adminisztratív korlátozó eszközök egész tárházával rendelkezett. Sávai János hittanosai szerencsésnek mondhatták magukat, hogy mindebből viszonylag keveset tapasztaltak meg (az atya viszont annál többet), a pénteki találkozók vagy a vasárnapi misék utáni rendőri igazoltatás nem számított rendkívülinek abban az időben, s a középiskolai, egyetemi vagy munkahelyi illetékesek részéről elhangzó figyelmeztetéseket sem érezték nagyobb „retorziónak”, mint amire más hétköznapi vallásos ember is számíthatott, ha templomba járt. Bár Sávai többször tanácsolta, hogy a találkozók után ne álljanak le csoportba verődve beszélgetni a templom előtt, ezt nem volt mindig könnyű betartani. 1976. október 23-án este így egy keményebb, razziaszerű igazoltatást kellett elszenvedniük a kerek évfordulóról megfeledkezett beszélgetőknek, ami után a rendőrök hazazavarták őket. A hatóság persze igyekezett nagyobb horderejű, mai szemmel nézve persze érthetetlen ügyekben is fogást találni a hittanosokon. 1975- ben például Sávai még az izgatás vádjával szembesült, amikor az élet- ige-kör, mint ének- és zenekar is, a zsúfolásig telt egri székesegyházban „vendégszerepeit.” A pártbeli illetékesek szemét már ez a tömeg is szúrta, és amikor a misén elhangzó rövid elmélkedések és szentírási idézetek közt ott volt Péter apostol 2. levele 3. részének 13. verse („Mi ígérete alapján új eget és új földet várunk, az igazságosság hazáját.” Katolikus Biblia), kipattant a „botrány”, amely a helyi pártszervezet jóvoltából még az Országos Rendőr-főkapitányságot is megjárta. Az atyát Szegeden becitáló nyomozók nagy nehezen tudták csak megérteni, hogy az idézet a Bibliából való, amely nem tiltott irodalom, így szó sem lehet rendszerellenes izgatásról. E hatósági árnyékra vetődéshez mérhető eset volt az is, amikor egy zenés pünkösdi műsort hirdető, „írógéppel sokszorosított plakát” miatt jelentette fel valaki a rókusi káplánt a megyei ÁEH titkárnál, Rátkai Jánosnál. Rátkai, kezében a mindössze A/4- es méretű hirdetéssel a plébános jelenlétében vonta felelősségre Sávait, sajtóvétségre hivatkozva. A helyzetet maga Kiss József mentette meg: felhívta a titkár figyelmét arra, hogy a „plakát” nem lehet sokszorosított (indigós) példány, hiszen piros betűkkel gépelték le, tehát nyugodtan kitehető. Az ilyen incidensek mindenesetre elegendőek voltak ahhoz, hogy a rókusiak ne akarjanak annyira szem előtt lenni, 1976-tól a Szegedtől 20 km-re levő Bordányba, Tari Sándor gazdálkodó tanyájára kezdtek kijárni, hogy ott tartsák meg hétvégi lelkigyakorlataikat. Tari Sándor a környéken széles körben ismert, szinte karizmatikus személyiség volt, akihez világnézettől függetlenül nagyon sokan jártak el kiönteni a lelkűket, kipanaszkodni magukat, legtöbbször a rendszerrel kapcsolatban, 10 Vö. Tabajdi Gábor - Ungváry Krisztián: Elhallgatott múlt: a pártállam és a belügy. A politikai rendőrség működése Magyarországon, 1956-1990. Bp., 2008. 306-307. p.; Tomka Ferenc: Halálra szántak, mégis élünk! Egyházüldözés 1945-1990 és az ügynök-kérdés. Bp., 2005. (továbbiakban: Tomka, 2005.) 207., 232. p.
