Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kárpáti Zoltán Endre: A pálos rend visszatelepítésére tett kísérletek
72 Egyháztörténeti Szemle Xl/4 (2010) csatlakoztak a szerzetesekhez.’1 így 16-an tértek vissza. Pontosan any- nyian, mint amennyi pálost a márianosztrai kolostor adott Lengyelországnak, több mint 550 évvel korábban.’2 A korabeli sajtó is tudósított a történésekről. A nyugati pályaudvarra begördülő vonatot, a késői időpont ellenére hatalmas tömeg vár- ta.93 József Ferenc főherceg, Zsemberi István, az Actio Catholica szervezési szakosztályának elnöke és Bitter Illés ciszterci apát üdvözölte a pálosokat. A hangulatra jellemző Mészáros érseki helytartó beszéde: „Százötven évi számkivetés után vár benneteket ez a csonka ország, melyben az imádkozó karok is csonkák, míg nem tért vissza hozzánk az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend.”’« Nyitott autók várták a pálosokat és virágeső közepette szállították őket a Gellért szálló elé. Itt a Sziklatemplom híveiből álló újabb csoport fogadta a hosszú utazástól fáradt atyákat és testvéreket, hogy gyertyás körmenetben vonulva vegyék birtokba a templomot.’s 1934. május 21-én Serédi Jusztinián hercegprímás felszentelte a Sziklatemplomot és kolostort. A nemzeti szentély ünnepélyes átadásán megjelent Horthy Miklós kormányzó, József főherceg, valamint a főhercegi család több tagja, a miniszterelnök, a katolikus klérus előkelőségei.’6 Az ünnepség országos méretű volt, a résztvevők számát 50 ezer főre becsülték ’? A rend a Sziklatemplom és kolostor épületegyüttesét használta ekkor, de a vezetés előtt már nyilvánvaló volt, hogy az újoncok képzésére egy nyugalmasabb, a főváros zajától távolabbi helyre lesz szükség. További nehézségek is akadtak. A nagy műgonddal kiképzett külső architektúra hátterében, a kolostor belső részeiben még voltak hiányzó munkálatok. A Szent Gellérthegyi Sziklatemplom Bizottság Pfeiffer Gyula kitartásának köszönhetőleg vállalta a fennmaradt munkák befejezését, de erre a célra a templom bevételeit igényelték. Ez érdekellentétet szült a pálos vezetéssel, mert nekik a pénz viszont a kolostor lakóinak fenntartására kellett. Az Építőbizottság - mérlegelve a helyzetet - havi 400 pengőt adott a szerzeteseknek. Ez azonban húsz ember eltar- * 94 ’* Bolyós, 1980.7. p. ’2 Vö. Élet, 1934. május 13. ’3 Vö. Magyarország, 1934. május 13.; Magyar Nemzet, 1934. május 23.; Pesti Napló, 1934. május 13.; Tóth Tihamér: Remete Szent Pál fiai a világvárosban. In: Katolikus Szemle, 1934. június. 370. p..; Budai Napló, 1934. június 11. 94 Vö. Pesti Napló, 1934. május 13. ’5 Zembrzuski, 1947.12-13. P- ’5 Vö. Zembrzuski, 1947. 62. p. ’? Bolyós, 1980. 8. p.
