Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csíki Tamás: Kegyúri konfliktusok a gödöllői koronauradalomban a két világháború között

54

Egyháztörténeti Szemle XI/4 (2010)

pártfogóra talált. Az 1895 januárjában kinevezett Wlassics Gyula egy olyan kezelési szabályzat kidolgozását javasolta a kegyúrnak, mely a jószágigazgató által felvett szegények ellenőrzését és az uradalom által nyújtott segély kiosztását továbbra is a plébánosnak biztosítaná.

Ez a kezdeményezés nem valósult meg, ám a századfordulós években sem az egyház által fenntartani kívánt szokásjog, sem a földművelésügyi tárca szabályozása nem érvényesült maradéktalanul. Az uradalom szerint a szegényház egy részét a volt harangozó özvegye és gyermekei használják, 1909-ben viszont „több gödöllői polgár” (névtelenül) azt panaszolta a belügyminiszternek, hogy a 4 szobából álló menedékház egyik helyiségét Szvoboda Ignác tanító foglalja el,4° és a kertet ugyancsak ő műveli. (Ráadásul a szegényház kápolnáját az építészeti intéző számára lakássá alakították át.) Ezzel a központi igazgatás újabb szereplője, a Belügyminisztérium is az ügy részesévé vált, s mint alapítványi főfelügyelet arra kérte a földművelésügyi tárcát, hogy a szegényház alapító akaratának megfelelő kezelésére utasítsa az uradalmat.

A tanító azonban az épületben maradt, amit a birtok vezetése a rend és a tisztaság, valamint a lakók közötti „egyetértés és béke” ellenőrzésével indokolt. A kápolnát sem állították vissza (mivel abban „istentiszteletet nem tartanak”),4* ám a segélyezés hagyománya tovább élt: a „zsoldon” és az évi 34 m3 tüzelőn kívül, a szegényeket az uradalom orvosa látta el, s 1921 januáijától napi fél liter tejet kaptak.42 A jószágigazgatók a világháború után mégis helyzetük tarthatatlanságáról számoltak be. A megmaradt lakók (1921-ben 7, ’22-ben már csak 4 fő) teljesen vagyontalanok és munkaképtelenek, s nem csupán az épület és a templom takarítására, hanem önmaguk ellátására is alkalmatlanok. A szegényház valójában „nyomortanyának minősíthető”, ami miatt az uradalom „hírlapi megtámadásoknak lehet kitéve”. Ezért Neogrády Árpád 1922 novemberében a szegények községi ápolását, az őt követő Czitó Győző a szegényház bérbeadását javasolta.

Utóbbit s az épület csecsemővédelmi otthonná alakítását a Stefánia Szövetség 1922-ben megalakult gödöllői fiókja kezdeményezte, a szer- 40 41 42

40 A 35 méter hosszú, 10 méter széles, kő- és téglafalazatú épület 3 szobájának alapterülete 30-30, valamint 33 m2, ami a jószágigazgató szerint az akkor ott lakó 10 szegény számára kedvezőbb elhelyezést tesz lehetővé, mint amiben a gyermek nélküli cselédek részesülhetnek.

41 A szegényházban egyébként szigorú rendszabályok voltak érvényben. Azok, akiknek a testi ereje megengedte, a településen kisebb munkákat végeznek, a többiek tollfosztással, varrással töltik az idejüket. Az egészségesek kötelesek naponta a templomban megjelenni (a takarítását is ők végzik), továbbá esténként valamennyien közösen imádkozni a „kegyes alapító és fenntartó kegyúrért”.

42 Schlager Árpád plébános viszont azt kifogásolja, hogy a Grassalkovich Antal végrendeletében szereplő gabona- és ruhajárandóságukat a birtok évek óta nem biztositja.