Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Világiak az egyházi reformban. Az erdélyi római katolikus vegyes Státus-gyűlés 1848-ban

18

Egyháztörténeti Szemle XI/4 (2010)

hanem azzal párhuzamosan a vegyes Státus-gyűlést is, amelyen világiak részvételével tárgyalják meg a nemzeti zsinatra tervezett pontok egy részét; másrészt az egyházmegyei zsinat egyházjogi érvényessége szempontjából elsősorban csak azoknak a döntéseknek a hatályba lépése állítható, amelyek a státus-gyűlési munkálatokból kerültek szó szerinti átvételre az egyházmegyei zsinaton. A Státus-gyűlés határozatait ugyanis a püspök aláírta, míg az egyházmegyei zsinat végleges jegyzőkönyvét csak a zsinati jegyzők látták el névjegyükkel. így az egyházjogi előírás - amely szerint az egyházmegyei zsinat érvényességének a feltétele a megyéspüspök aláírása - csak a státus-gyűlési határozatoknál érvényesült. Ezért jelen tanulmányban elsősorban azokat a tárgyalásokat igyekszünk bemutatni, amelyek során a meghozott döntések átkerültek az egyházmegyei zsinat jegyzőkönyvébe, ezáltal hozzájárultak az egyházmegyei zsinat jogi érvényességéhez.

Az áprilisi törvények Erdélyben csak az Unió kimondásával léptek érvénybe. A legjelentősebb probléma a katolikus egyház számára a belső autonómia módozatainak kidolgozása volt, amely viszont Erdélyben másként jelentkezett. Erdély 1848 előtt nem csak elméleti, hanem gyakorlatilag is kiépített autonómiával rendelkezett. Az 1848/20. te. által biztosított teljes egyenjogúság csak a „magyarhoni egyházra nézve nóvum, mert Erdélyre nézve csak újabb megerősítése annak az eddig is fennállott teljes egyenjogúságnak, ami ott a régi erdélyi törvények alapján eladdig is megvolt”.s Erdélyben az autonómia jogi megalapozása a fejedelmi korszakban már megtörtént, amikor a Katolikus Státus a püspök hiányában működő világiak fórumává vált. Ugyanis a korabeli törvénykezés értelmében az erdélyi országgyűlésnek katolikus pap nem lehetett tagja. A katolikus érdekek képviseletét katolikus főurak vállalták. A fejedelemség megszűnésével sem vesztette érvényét az erdélyi katolikus ön- kormányzat, hanem megszilárdult és tovább erősödött.5 6 7 A Diploma Leopoldinum utáni korszakban az erdélyi ügyeket a Gubemium intézte. Itt tárgyalták a vallási ügyeket is. 1696 óta a katolikus tanácsosok Katolikus Tanácsot (Consilium Catholicum) "alkottak. Ebből jött létre az az állandó bizottság, amely a teljes Katolikus Státust képviselte. Mária Terézia idejében jött létre a vallási alap kezelésére a Catholica Comissio (Katolikus Bizottság, 1767)7 Az 1848-as törvénykezés módosította a régi helyzetet, megszüntette Catholica Comissiot, amely az erdélyi katolikus Státus- vagyont kezelte.8 Mivel ez a bizottság az Erdélyi Főkormányszék (Gubernium) részét képezte, az Unió következtében elvesztette létjogosultságát. Az erdélyi katolikusok számára ugyanakkor érvényesült az a

5 Forster János: A püspökmegyei zsinat. Gyulafehérvár, 1907.

(továbbiakban: Forster, 1907.) 23. p.

6 Marton József: Az erdélyi (gyulafehérvári) egyházmegye története. Gyulafehérvár, 1994. (továbbiakban: Marton, 1994.) 75. p.

7 Marton, 1994.103-104. p.

8 Marton József: Katolikus egyháztörténet. II. Kolozsvár, 2001.

(továbbiakban: Marton, 2001.) 260. p.