Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Anka László: Apponyi Albert gróf és a kongruatörvények
52 Egyháztörténeti Szemle XI/1 (2010) közoktatásügyi minisztere (1906-1910) és a kapcsolódó törvényjavaslat előterjesztője is. Apponyi Albert akár ellenzéki, akár kormánypárti pozícióban politizált,2 3 4 a katolikus egyházzal kapcsolatban három törvényalkotási kísérlet mindig nagyon érdekelte.3 A katolikus vallás- és tanulmányi alapokat meg akarta őrizni, hogy a katolikusok oktatására fordítsák, s a hívek beleszólhassanak azok kezelésébe illetve felügyeletébe. A katolikusok számára autonómiát akart kivívni a protestáns egyházak önkormányzatának mintájára. Addig pedig, amíg ilyen autonómiával nem rendelkeznek - vagyis amíg a katolikusok az egyházi vagyon felhasználásáról, az egyház oktatási intézményeinek irányításáról nem maguk dönthetnek, nem szólhatnak bele -, helyesnek látta, hogy állami segéllyel támogassa a katolikus alsópapság lelkészi munkáját. E tanulmányban az utóbbi kérdésével foglalkozunk. Apponyi Albert három kötetnyi memoárt hagyott maga után az utókorra. Ezekben ugyan tág teret szentelt katolikus hitének, a pápákkal való találkozásainak, katolikus olvasmányélményeinek, híres nyugat-európai katolikus gondolkodókkal való találkozásainak, de egyetlen sort sem írt saját egyház- és valláspolitikájáról.4 Emlékiratainak még az 1890-es években zajló egyházpolitikai harcokkal foglalkozó fejezetében is felületesen, mintegy mellékesen kezelte a korabeli események és politikája bemutatását (az 1894-95-ös esztendők alapvetően a miniszterelnöki tisztség megszerzéséért folytatott politikai versenyfutással teltek, ezért számára a komoly állásfoglalást kívánó viták nem jöttek jókor).5 így a kongruatörvényekkel kapcsolatos viszonyát korabeli magán- és hivatalos levelei, parlamenti felszólalásai, törvényjavaslata, valamint annak indokolása és a sajtónyilatkozatok tükrében vizsgálhatjuk meg. Nem lehet megfeledkezni arról sem, Apponyi úgy lett vallás- és közoktatásügyi miniszter és úgy terjesztett elő törvényjavaslatokat, hogy soha nem készült erre a szerepre tudatosan és nem is rendelkezett ennek megfelelő miniszteri koncepcióval. „Ennek az én tárcavállalásomnak erős politikai háttere volt, mert éppen ettől a tárcától fáztam leginkább, tekintettel az annak keretében előforduló kényes egyházpolitikai kérdésekre. Mégis vállalnom kellett, mert a néppárt természetszerűleg nagy súlyt fektetett annak miként való betöltésére, mivel pedig, tekintettel a szövetkezett pártok liberális elemeire, nem vihette keresztül, hogy az ő köréből vétessék a vallás- és közoktatásügyi mi2 Apponyi 1872-1933 között hatvanegy évig tevékenykedett parlamenti politikusként. Ebből rendkívül kevés időt, alig negyedét töltötte kormánypártiként (1872-75, 1899-1904,1906-10,1917-1918). 3 Anka László: Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi minisztersége. In: Valóság, 2009. 7. sz. 52-68. p. 4 Apponyi Albert: Élmények és emlékek. Bp., 1933. 27-30., 46-55., 202-204. p. s Apponyi Albert: Emlékirataim. Ötven év. Ifjúkorom - huszonöt év az ellenzéken. Bp., 1922. 9-16., 21-22., 52-55., 189-217. p.
