Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 3. szám - RECENZIÓK - Jakab Attila: L'Église orthodoxe en Europe orientale au XXe siecle. Sous la direction de Christine Chaillot. Préface par le métropolite Kallistos Ware. Paris, Les Éditions du Cerf, 2009. (Histoire religieuse de l'Europe contemporaine, 5.) 416. old.

Recenziók

145

egyfajta szövetségi államszervezetben, de Magyarországtól mindenképpen függetlenül”. (193. p.) Az sem egészen világos, hogy az 1900-as évek környékén, a budapesti „Elszenderülés” templom kapcsán, miért kerültek konfliktusba a román ortodoxok az elmagyarosodott görög ortodoxokkal. A 20. század elején Kárpátalján kibontakozó ortodox misszió kapcsán pedig talán érdemes lett volna annak politikai hátterére és célkitűzéseire (russzofilia) is nagyobb hangsúlyt fektetni.12 * 14

Összességében elmondható, hogy Kiss Etele néhány oldal terjedelemben, nem annyira egy összeszedett és strukturált történeti felvezetést kínál, hanem főképpen dualizmus-korabeli ortodox mozaikkockákat rak össze, amelyek nem adnak semmiféle képet az olvasónak. Ezt követően a két világháború közötti, konfliktusokkal telített^ időszakról ír. Szerinte a magyar ortodoxok ekkor kerültek többségbe (15 554). Ellenben az 1920-as népszámlálás azt mutatja, hogy csupán harmadikok voltak nagyságrendileg, az 50 990 ortodoxból ugyanis 35,7% román, 31,2% szerb és csak 26,8% magyar. Mindezek fényében érthetetlen, hogy a magyar ortodox egyház megszervezésén fáradozó Boross Gézának és Németh Istvánnak a szerző miért tulajdonít soviniszta propagandatevékenységet. Vélelmezhetően azért, mert kritikátlanul átvette az 1991-es szerb egyházi forrás megítélését, amelyre egyébként az egész alfejezetet alapozza. Hiszen a korabeli budai szerb püspök, Zubkovics György volt a leginkább ellenérdekelt ebben a kezdeményezésben.

Hasonlóképpen tévedés, hogy Ghenadie Gh. Bogoevici román ortodox pap Bukarestből irányította volna a magyarországi egyházközségeket. Valójában Budapesten tevékenykedett. Az 1932-ben felállított román ortodox esperességet pedig a magyar állam nem ismerte el.“* A ruszinok már fél évszázaddal a románok előtt (vagyis 1646-ban, az ungvári unió révén) görög katolikusokká lettek. Az unióval kapcsolatosan nem igazán lehet „kényszerítésről” beszélni, még akkor sem, ha annak volt egy nyilvánvaló politikai dimenziója. Az unió azonban nem a magyar királyság, hanem a Habsburg uralkodóház politikájának a része. Magyar ortodoxok pedig nem vettek részt az unióban, mert egyszerűen nem léteztek! A modern kori magyar ortodoxia alapjait az

12 Ld.: Botlik József: Hármas kereszt alatt. Görög katolikusok Kárpátalján az ungvári uniótól napjainkig. (1646-1997) Bp., 1997. 182-188. p.; Gönczi Andrea: Ruszin skizmatikus mozgalom a XX. század elején. Ungvár - Beregszász, 2007.; Uö: Ruszin skizmamozgalom a XX. század elején. In: Vallás és etnikum Közép-Európában. Tanulmányok. Szerk.: Kupa László. Pécs, 2008.165-177. p.

‘3 Mind a konstantinápolyi, mind pedig a belgrádi pátriárka igényt tartott a magyarországi joghatóságra.

14 Felmerül a kérdés, hogy Kiss Etele olvasta egyáltalán a bibliográfiában említett, és a kérdésre vonatkozó tanulmányt: Berényi Mária: Román ortodox egyház a két világháború közötti Magyarországon. In: Annales 1996. Institutul de Cercetäri al Románilor din Ungaria. Giula [Gyula], 1996. 7-49. P-