Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 3. szám - RECENZIÓK - Jakab Attila: L'Église orthodoxe en Europe orientale au XXe siecle. Sous la direction de Christine Chaillot. Préface par le métropolite Kallistos Ware. Paris, Les Éditions du Cerf, 2009. (Histoire religieuse de l'Europe contemporaine, 5.) 416. old.
144 Egyháztörténeti Szemle XI/3 (2010) zedei alatt pedig az ortodox egyházat egyértelműen mellőzött, ellenőrzött és üldözött egyháznak tünteti fel. Érthető, hogy nem taglalja az ortodoxia szerepét sem a görög katolikus egyház felszámolásában, sem pedig a román nemzeti-kommunista ideológia kidolgozásában és pro- pagálásában.9 Kérdés azonban, honnan veszi azt a meggyőződését, hogy a román ortodox egyház akár az összeurópai társadalmat erkölcsileg megújító erővé is válhat. A valóságot nem ismerő olvasóban mindenképpen pozitív benyomást keltő román tanulmánnyal ellentétben Kiss Etele egy teljesen más, enyhén szólva bizarr képet fest a magyar ortodoxiáról. Egyébként ő az egyetlen, aki név szerint is megköszöni mások (Bugár István, Perczel István, Sasvári László, Vukovics Koszta) segítségét, mintha a felelősséget is szeretné megosztani a felsorolt személyekkel. A magyar szerző már írása elején jelzi, hogy tanulmánya jelentős forráskutatáson és a másodlagos szakirodalom feldolgozásán alapszik. Ez azonban nem tükröződik sem a tartalomban (amely hemzseg a csúsztatásoktól és a leegyszerűsítésektől), sem pedig a bibliográfiában.9 10 A magyarországi ortodoxia bemutatásának kiindulópontját az 1868. évi IX. törvénycikk jelenti (ez a tanulmányban az „1868-as törvény 9. cikkelyeként” jelenik meg), amely a görög-keleti vallás intézményrendszerét és gyakorlatát szabályozta.11 A magyar történelmet kevésbé (vagy egyáltalán nem) ismerő francia olvasó számára azonban vélelmezhetően érthetetlen, hogy ezek miért szerb és román ortodox egyházak. Azt pedig végképp nem tudja meg, hogy 1864-ig a román ortodoxok egyházjogilag a szerb ortodox egyházi intézményrendszerhez tartoztak. Arról nem is beszélve, hogy a magyar művészettörténész tollából visszaköszön például a román propaganda: az ortodox egyházi vezetők egyházuk és nemzetük autonómiájáért küzdöttek az állami ellenőrzést szorgalmazó magyar politikusokkal szemben. Az pedig teljes mértékben értelmezhetetlen, hogy „a román nacionalisták Erdély autonómiáját óhajtották, és - amennyiben lehetséges - minden románok egységét a Habsburg Monarchia és Románia között megvalósuló Montpellier, 2000. (Sem, études juives et hébráiques, 8) (2. kiad.); Carp, Matatias: Cartea neagra. Le livre noir de la destruction des Juifs de Roumanie (1940-1944). Traduit du roumain, annoté et présenté par Alexandra Laignel-Lavastine. (Médiations.) Paris, 2009. 9 Ld. pl.: Gillet, Olivier: Religion et nationalisme. L’idéologie de l’Église Orthodoxe Roumaine sous le régime communiste. Préface de Hervé Hasquin. Bruxelles, 1997. (Spiritualités et pensées libres); Jakab Attila: Vallás és nacionalizmus. In: Pro Minoritáié, 1997. 3-4. sz. 170-185. p. 10 Kiss Etele szemmel láthatólag nem ismeri az alábbi átfogó munkát: Magyarország a XX. században. II. köt. Természeti környezet, népesség és társadalom, egyházak és felekezetek, gazdaság. Szekszárd, 1997. 285-463. p. („Egyházak és felekezetek" c. fejezet.) (Ld.: Magyar Elektronikus Könyvtár: http://mek.niif.hu/02100/02185/html/235.html - 2010. június. 11 Ezer év törvényei, 1000-2003. Online: www.1000ev.hu - 2010. június.
