Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 3. szám - RECENZIÓK - Molnár Sándor Károly: Fekete Károly: A Barmeni Teológiai Nyilatkozat. Vezérfonal a dokumentum tanulmányozásához. Budapest, A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, 2009. 163 old.
128 Egyháztörténeti Szemle XI/3 (2010) piák, klisék kerülnek elő, mint a buzgó vallásosság és templomba járás, a tiszta életvitel stb. - de hogy mit jelentenek ezek pontosan, korról korra, már nem kerül meghatározásra. Ezeken a kliséken keresztül nem lehetséges sem a társadalom, sem a felekezetek történetének feltárása. Elengedhetetlen a kortörténet (politika- és művelődéstörténet) ismerete és kutatása ahhoz, hogy érthetővé váljanak az adott korszak kihívásaira adott egyházi válaszok, amint ezt a római császárkorban a földberajzolt hal jelképezett, majd az ún. ökumenikus zsinatokon keresztül, a reformáción át a Barmeni Hitvallásig vezető úton mindenütt megvizsgálható. Tehát a társadalomtörténet, mely tele van számtalan „csomóponttal”, még inkább arra kényszerül, hogy a tisztánlátáshoz segítségül hívja a rendszeres teológiát is. A hitvallási iratok között első helyen a Nicea-Konstantinápolyi (325) zsinat és annak végzései állnak. Ezt követően több hitvallás is készült, de csak a 16. században keletkeztek újra olyan jelentős iratok, melyek teljesen új alapra helyezték a nyugati keresztyénséget. A 20. században azonban a korábbi évszázadtól eltérő hatások érték az egyházat és tagjait, ami arra késztette a lelkészeket és híveiket, hogy újra megfogalmazzák hitvallásukat. Ez nem jelenti a korábbi korok tanításainak semmisségét, csupán aktualizálást. A hiányt és az előremutatást lehet ezen írások mögött felfedezni. A teológiai útkeresésnek a dokumentumai közé tartozik Fekete Károlynak a Barmeni Teológiai Nyilatkozat történetéről írott összefoglalója. A kötet 160 lap terjedelmű, de a szerző dogmatikai, szellemtörténeti áttekintése miatt megkerülhetetlenné teszi a fentebbi korszakok iránt érdeklődő kutatók számára. A kötetben - E. J. Hobsbawn szóhasználataival élve — részben feleletet kaphatunk arra, hogy a „rövid 20. században” virágba bomló, majd elmúló „a szélsőségek korának” is nevezhető Európában hogyan adtak különvéleményüknek hangot protestáns egyházi irányzatok. Fontos tudni, hogy ezeknek a különvéleményeknek minden esetben ára volt: meghurcoltatás, ellehetetlenítés és esetenként fizikai elpusztítás is. így ezen dokumentumok által az olvasók képet kaphatnak a német és a magyar protestánsoknak az adott diktatúrával szembeni helytállásának elvi alapjairól. A kötet felépítése tiszta és rendezett. Lényegében három nagy egységre osztható. Az első fő rész a bevezetést (9-13. p.) és a Barmeni Hitvalló Zsinat történetének az áttekintését (13-25. p.) tartalmazza. A második egység két részre osztható, így magának a teológiai nyilatkozat szövegének a közreadására (25-31. p.), majd annak felépítésére, elemzésére és magyarázatára (31-126. p.) került sor. A harmadik részében a kötet a „Barmeni Teológiai Nyilatkozat magyarországi recepciójához” szolgáltat adalékokat (127-143. p.). A tartalmi rész első felében található maga a forrás, a Barmeni Teológiai Nyilatkozat fordítása, amelyet a szerző felhasznált: „Török [István] professzor kéziratában fennmaradt írása a Barmeni Teológiai Nyilatkozat közzétételének 20. évfordulójára készült, amely 1954-ben nem jelenhetett meg a hazai egyházi sajtóban. Keltezése: Debrecen,
