Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Khaled A. László - Szabó Andor - Szili Anna - Szuhánszky T. Gábor: A Döbröközi Metodista Gyülekezet története
A Döbröközi Metodista Gyülekezet története 119 tunk egy-két régebbi hívet, de hosszú távon a létszámhelyzet nem javult, mi is temettünk. Ma nyolcán vagyunk a kápolnában, ha »mindenki ott van«, s ebből öten özvegyasszonyok, ketten 20 év alattiak. Voltak próbálkozásaink. Házi bibliaórák, biciklitúra a körzet fiataljaival Döbröközre a fogathajtó-versenyre (a falu nagyhatalom e tekintetben), döbröközi gyerekek üdültetése a Kaposszekcsői Serdülőtáborban, kirándulás a dombóvári ifjúsággal együtt a Szőlőhegybe, döbrököziek részvétele az egyház országos konferenciáin, a piliscsabai elöljárói és tiszaligeti családos héten, illetve a körzet müncheni utazásában, női órák összehívása a faluban, Simon Veronika hétközi gyermekórái stb. Külön téma a döbröközi ökumené. Nemcsak az egyetemes imahéten voltak közös istentiszteleteink, a templomban és a kápolnában, hanem megtartottuk a Nők Világimanapját is szép érdeklődés, részvétel mellett. Vendégül látta egymást a döbröközi katolikus és a dombóvári metodista ifjúság. A teológia mai állása szerint a római egyház bizonyára nem kötelezné, hogy a faluban elhatárolt területe legyen a metodista holtaknak - Döbröközön ez a »hívő temető«. A körzetbe érkező lelkészeket, vendégeket rendszeresen kihoztuk a községbe, nem sorolom föl a neveket svájci, német, osztrák prédikátoroktól a magyar teológusokig. Nem ezen múlt... Tatarozás és beruházás terén az egyházvezetés sokat adott, ez a megállapítás fél évszázadra is vonatkozik. Talán a tető az udvari étkezőterület fölé, illetve a cserepezet felújítása volt a két legnagyobb munkálat. Következne az utcai kerítés rendbehozatala, mert megdőlt, illetve reped a kápolnafal a kiskapu előtt jobb kéz felé, ez esetleg statikai probléma is lehet. 2009-ben bekövetkezett nyugdíjazásom körülményeinek egyik pozitív következménye, hogy a számomra megmaradt munkaterület egyikén, Döbröközön több időm marad az emberi kapcsolatokra, a komoly, őszinte, mély beszélgetés kísérletére. Ennek a programnak része volt, hogy megemlítettem a közösségnek a múlt megírását, s néhol rákérdeztem, milyen emlékeik vannak a régiekről.- »Nagy bűnökből tértek meg« - mesélt nekem bensőséges dolgokról Komlócziné Erzsiké néni. - »Megvallották tetteiket, és megváltoztak. Tudtak szeretni.« Lánya, Erzsiké hosszabban nyilatkozott: »Nagy hatással volt rám dédanyám is, nagyanyám is. Szerettem velük lenni, őket hallgatni - nem vágytam a világba. Sugárzott a lényük, mindig boldogan készek voltak hitükről beszélni, bizonyságot tenni.” Erzsiké ecsetelte a régi csendesnapokat is, amelyek több napig tartottak, a helyiek házaikban szállásolták el a vendégeket, otthon is ismerkedtek, beszélgettek. Úgy gondolom, hogy ezek a napok maguknak a döbröközieknek is megújulást, lelki megerősödést jelentettek. Egy asz- szony, aki neve mellőzését kérte így emlékezett: - »Én az igehallgatás, az alaposabb igemagyarázat végett kezdtem járni annak idején. Valóban több szeretet volt az elődökben...« A beszélgetések nagy eredménye, hogy kimondtuk, mi a helyzet napjainkban, hogy fogyunk, hogy
