Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Khaled A. László - Szabó Andor - Szili Anna - Szuhánszky T. Gábor: A Döbröközi Metodista Gyülekezet története
A Döbröközi Metodista Gyülekezet története 117 vettek az adminisztrációban, a karbantartásban, vállaltak laikus igehirdetéseket, házi közösségek vezetését. Prófétai lelkülettel látásuk volt a falura nézve. Egy alkalommal Gilicze József a délelőtti bibliaóra után bement a falu esperes-plébánosához, mondanivalója volt. Később a katolikus pap azt mondta: „Itt volt nálam a prófétád és üzenetet hozott nekem az Úrtól.” Túrái Ferenc élete végéig kántorizált, harmóniumon kísérte az éneklést. A gyülekezet megújulását az 1980-as években az újra meginduló gyermekmunka jelezte elsősorban. 6-10 gyermek részére Dombóvárról hetenként kiutazva, Horváth Jolán tartott vasárnapi iskolát. A legtöbbször családi házaknál tartott gyermekórákon a Valigula, Kófiás, Schraut, Simon és Juhász, majd később a Frendlik gyerekek vettek részt. Ezen gyerekek közül többen konfirmáltak is. A kaposszekcsői gyermektáborban is egyre több döbröközi gyermeket lehetett felfedezni, s később a cserkészcsapatban is. A házi bibliaórák is látogatottak lettek. Új kegyességi formák alakultak ki az 1980-1990-es években, a korábbi csak „istentiszteleti/kápolnai” kegyességi gyakorlat mellett. A háziközösségek többször a környéken élő gyakorló katolikus hívőket is vonzották, és így a közös Krisztusba vetett hitük megvallásának alkalmaivá váltak. Többen, és nemcsak a gyülekezet környezetében élők közül, hanem a faluból is részt vettek a Kaposszekcsőn is tartott Iszákosmentő Gyógyító Konferencián. így a gyülekezet társadalmi szerepe is erősödött. A több évtizedes hagyománnyal bíró, augusztus 20 körüli napokban rendezett csendesnapok gyakorlata tovább folytatódott. Korábban jellemző volt, hogy a dél-dunántúli metodista gyülekezetekből azzal a céllal jöttek el ezekre a napokra, hogy „megtérjenek”. A döbröközi gyülekezet életében ez a rendezvény az egész időszakban meghatározó jelentőségű volt. A metodista igehirdetők szinte az egész országból érkeztek: Zimre Gyula, Hecker Adám, Kovács Elemér, Zimányi József, dr. Hegyi István. A közösséget erősítő étkezések előkészítését hagyományosan a kaposszekcsői Hecker nővérek, később Kosa Istvánná Kriszt Dóra vállalták. A 80-as évek második felétől - miközben infrastrukturális fejlesztések is elkészültek a kápolna körül - a csendesnap szerepe megváltozott. Hitépítő és hitmélyítő konferenciává alakult át, ahol kis- és nagycsoportos beszélgetésekben sokan elmondhatták, megbeszélhették gondjaikat, problémáikat. A gyülekezet mindig szívesen adakozott. Az imént említett konferencia anyagi hátterének nagy részét is a gyülekezet fedezte. A kertben megtermelt javaikból korábban szívesen juttattak a nagyon alacsony fizetésből élő sokgyermekes lelkészcsaládnak is. Később ezeket az adományokat szegénysorsú, más településen élő, sokszor etnikai kisebbséghez tartozó családokhoz vitték el, Komlóra, Tékesre, Kisvaszarra.
