Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Marosi István: Görög katolikusok Bereg vármegye Tiszaháti járásában
46 Egyháztörténeti Szemle Xl/1 (2010) Magyarországra”. Nem valószínű, hogy ilyen rövid idő alatt, a cseh érában felerősödő „pravoszlavizálás” ilyen méretű hívősereget tudott volna elvonni a görög katolikus egyháztól. Bár elvileg ez sem elképzelhetetlen. A skizmatikus parasztmozgalomnak azonban (melynek két gócpontja egyébként Bereg vármegyében volt Nagylucskán és Bilkén), nincs nyoma a Tiszháti járásban. Annak érzékeltetésére, hogy a Tiszaháti járás nagyobb görög katolikus közösségeiben a magyar tudat a domináns, s csak a szertartásnak a nyelve az ószláv, eligazít a 6. táblázat. Az 1890. évi népszámlálási adatok^2 alapján a görög katolikusok magyar nemzetiségűek voltak. (A táblázaton nem tüntettük fel a kis létszámú izraelita, evangélikus, görög keleti vallású közösségeket. Számuk ebben a kérdésben elhanyagolható. Kivéve Beregszászt, ahol a zsidók száma 2100 volt ebben az évben. A többi községben pedig 50 körüli, vagy az alatti az izraeliták száma.) A községekben a történelmi egyházak közül a római katolikus és református egyházakhoz tartozókat magyaroknak tekinthetjük. A magát ruszinnak vallókat pedig automatikusan sorolhatjuk a görög katolikus egyházhoz. Jól látható számunkra, hogy a görög katolikus egyház híveinek a tudata magyar. Ebből a szempontból, mint említettük, csak Kovászó jelent kivételt, ahol a görög katolikusok 79,1 %-a ruszin nemzetiségű. Homokon van még a ruszinok lakosságaránya valamelyest 50% fölött. Homokhoz szorosan kapcsolódik Beregdéda, s mivel közös templomot használtak (csak egyház iskolájuk volt külön, de a kántortanító is egy volt) a két községet egynek kezeljük. Ha ehhez az elvhez következetesek vagyunk, akkor látható, hogy a ruszinok a két község összlakosságához viszonyított aránya a csak 13,4 %. Beregszász tekintetében figyelemfelkeltő ez az adat, mert az összlakosságnak csak a 2,4 % ruszin nemzetiségű. Az összlakosságnak viszont a 13,3 %-a vallja magát görög katolikusnak, ami nagy arányú magyar nemzetiséget jelent az egyházközségen belül. A többi egyházközség tekintetében Makkosjánosit kivéve (8,6%) nem közelíti meg az 5 százalékot sem. Mindez bizonyítja, hogy Bereg vármegye Tiszaháti járásában a liturgikus nyelv vegyes használata ellenére a görög katolikusok magyar tudattal rendelkeztek. Ilyen értelemben az „oroszvallásúak” ragadványnév a vallás liturgikus nyelvére vonatkozott. Továbbá jelzi azt is, hogy milyen irányból, milyen néptől kapta a szertartásrendszerét a térség görög katolikussága. Tudatában és elkötelezettségében azonban magyar volt. Nagy kérdés tehát, hogy a Hajdúdorogi Egyházmegye felállításakor (1912) milyen elveket vettek alapul, milyen törvényszerűségek, elvek alapján döntötte el az egyházkormányzat, hogy ez a minden tekintetben magyar, és többnyire homogén görög katolikus térség (az Ugocsában és Ungban lévővel együtt) a Munkácsi Egyházmegye kötelékében maradjon. Láthatjuk, hogy Bereg vármegye járási beosztása igyekezett követni és szolgálni azokat az igényeket, amelyeket a földrajzi, közigazgatási 52 52 Jekelfalussy, 1892. io8kk.
