Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szűcs Zoltán Gábor: "Hogy Isten Fijai légyünk". Egy református köznemes élete halottbúcsúztatók tükrében
„Hogy Isten Fijai légyünk” 69 tsendes tudományt javasolnak, / Ezt szeretem hevesen, kedvem is erre vagyon.”43 Majd később még egyszer megjegyzi Majoros, mikor Szemere műveltségéről szól, hogy ,A’ gazdaság néki kedve ellen való dolog volt, az ő házának ’s famíliájának nem kis hátramaradásával; inkább szeretett tsendességben a’ Múzsákkal társalkodni.”44 Szemerében egyébként is lehetett saját világi pályájának menetével kapcsolatban egyfajta elégedetlenség, hiszen miközben Majoros többször is elmondja, hogy csak egészen rövid ideig viselt hivatalt: hamar visszavonult a prókátorságból, vice szolgabírói hivatalát is „tsak kevés ideig viselte”,45 és az 1797-es inszurgens kapitánysága után később többé „vármegyei közönséges Hivatalt nem viselt ugyan”,46 de azért hosszasan sorolja mindazt a sok jót, amit Szemere ezekben a megbízatásokban tett. Az 1780-as évek eleji alkalmi megbízásai során „bámul- tatta az eszes ifjú jeles tudományát”,47 „a jutalomnak minden várása és következése nélkül” végezte prókátori és vice szolgabírói munkáját, későbbi alkalmi megbízatásait ,,a’ legnagyobb pontossággal és igazságszeretettel folytatta és végzette”.48 S vagyoni helyzetének alakulását leírva meglehetősen árulkodóak Majoros azon szavai, melyek szerint ,,A’ másokkal való jótételben annyira gyönyörködött, hogy míg a’ sors által jobb helyheztetésben volt, jó szívűségét még az érdemtelenekre is a’ maga és famíliája kárával név nélkül is pazérolta”,49 s talán az se pusztán a közösen osztott műveltség zártságának véletlene, hogy Szemere sorsát, az árva leányait szegénységben hátrahagyó, megvesztegethetetlen római Fabricius mellett éppen ahhoz az igazságosságáról ismert, halála előtt szintén elszegényedett athéni Aristideshez hasonlítja, s magasztosítja fel erkölcsileg Majoros, akihez annak idején éppen Szemere hasonlította elhunyt barátját, Palóczy Pált verseinek poszthumusz kiadásában.5° Ismerve más forrásokat, így Kazinczynak Szemeréről adott jellemzéseit, igen érdekesnek érezhetjük Majorosnak azt a mondatát is, mely szerint „Az igazságot körömszakadtáig oltalmazta, és attól semmi barátság, tekintet színe alatt el nem állott, és el lehetett róla mondani, a’ mit Fábriciusról mondott Pyrhus, hogy könnyebb a’ napot a’ maga járásából, mint őtet az igazságtól elmozdítani, mellyek az ő jó szívének és egyenes lelkének valóságos jelei”.5> Hiszen jól tudjuk, hogy Kazinczy magánleveleiben és életrajzi feljegyzéseiben újra meg újra visszatért arra a kérdésre, hogy Szemere életét mennyire megnehezítette az általa hirtelennek, indulatosnak, meggondolatlannak érzett jelleme, aminek 43 44 45 * 47 * 49 * * 43 Majoros, 1825.50. p. 44 Majoros, 1825. 52-53. p. 45 Majoros, 1825.50. p. 46 Majoros, 1825. 51. p. 47 Majoros, 1825.50. p. 48 Majoros, 1825.51. p. 49 Majoros, 1825.52. p. s° Palóczy, 1814. 51 Majoros, 1825.52. p.
