Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Marosi István: Görög katolikusok Bereg vármegye Tiszaháti járásában
42 Egyháztörténeti Szemle Xl/1 (2010) A Tiszaháti járás népessége, felekezeti összetétele és nemzettudata A helységnévtárak (röv.: hnt.), a népszámlálások (röv.: népsz.) és a schematismusok (röv.: schem.) adatainak összevetése után láthatóvá válik, hogy a görög katolikusok a 19. században Bereg vármegyei vonatkozásban mindig több mint 50 %-os arányt tettek ki. (Lásd 1. ábra) Ez a létszám azt jelentette, hogy a megye meghatározó vallási felekeze- tének számított, főleg annak tudatosításával, hogy a maradék még további felekezetekre oszlott. Ennek a 80-107 ezres létszámú görög katolikusnak a nagy része a „felvidéki ruszin járásokban” helyezkedett el. A felvidéki akcióban (más nevén „ruszin akció”) résztvevő ruszinság görög katolikus tudata azonban integránsán csatlakozott az alföldi magyar területekhez, ahol azonban már nem volt ilyen túlsúly. Az alföldi területeken a vallási megoszlás már sokkal színesebb. Négy vallási felekezet (görög katolikus, római katolikus, református, izraelita) van jelen azokban az egyházközségekben, amelyek a Tiszaháti járáshoz tartoztak és jelentős görög katolikus életet lehet bennük feltételezni. Beregszászban a reformátusok voltak nagy többségben, s a jelentős számú római katolikus és zsidó valláséi népcsoport mellett a görög katolikusok kisebbséget képeztek. A járás falvaiban azonban jellemző, hogy Nagybégányt, Beregdédát és Beregdarócot kivéve nagy arányéi a görög katolikus túlséily. További vizsgálódásokra lenne szükség, hogy ennek okát meghatározzuk. A vallási identitásból visszavetítve vonhatjuk le a következtetést, hogy ezekben a községekben valaha homogenizált vallási közösségek telepedtek le. Ez jellemző a többi községre is más vallási szempontból. A zsidó közösség szinte miden helységben képviseltette magát, de Beregszászt kivéve kis százalékot tett ki. Valószínűleg ebből a helyzetből alakult ki az egyes falvakkal kapcsolatos tudat, hogy mintegy ragadványnévként jelölik katolikus vagy református falunak a községeket attól függően, milyen vallás volt túlséilyban. Ezek a megkülönböztetések lényegében ma is ismertek. A nemzettudat tekintetében azonban általánosan elfogadható, hogy a magyar eszme erőteljesen jelen volt. Ebben a tekintetben csak Kovászó jelentett kivételt, bár azt is meg kell jegyezni, hogy a 19-20. század fordulóján több egymás után következő schematismusban is magyar van jelölve liturgikus nyelvként az egyházközséggel kapcsolatban, holott a ruszinság nagy többségben van a községben, s néhány zsidón és reformátuson kívül nincs más vallású lakosa. Ha az 2. és 3. ábrát összevetjük egymással, láthatjuk, hogy az 1890- es népszámlálás idején milyen erős a magyar tudat ezekben az községekben. Mezőhomokot és Kovászót leszámítva nincs jelentős számú ruszin identitást valló csoport. Beregdarócon, Beregdédában és Nagybégányban például senki nem vallja magát ruszinnak, következésképpen a görög katolikusok sem. Balazséron, Makkosjánosiban, Beregszászon és Tiszacsomán is csak jelentéktelen a hányaduk. (Ami újabb bizonyítéka annak, hogy bár ószlávul végezték a szertartásaikat, de
