Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szűcs Zoltán Gábor: "Hogy Isten Fijai légyünk". Egy református köznemes élete halottbúcsúztatók tükrében
„Hogy Isten Fijai légyünk” 55 „Mert elmúlik e’ világnak ábrázatja” A protestáns temetési szertartás rituáléja, s azon belül a prédikációk és orátiók rendje fokozatosan alakult ki a 16-17. század folyamán a mindennapi gyakorlat, az antik retorikaelmélet újragondolása és bizonyos teológiai megfontolások összjátékában. Kecskeméti Gábor rendkívüli jelentőségű monográfiában dolgozta fel az ilyen prédikációk és orátiók 1711 előtti magyarországi történetét, s összevetve az ott olvasottakat a „hosszú 18. század” ilyen műfajú szövegeivel, nem lehet nem észrevennünk e diszkurzív gyakorlat erőteljes folytonosságát és asszimilatív erejét. Jó példája ennek Somosi prédikációja is, amely minden különösebb nehézség nélkül értelmezhető a Kecskeméti által feltárt kora-újkori kommunikációelméleti és műfaji keretek között. Kecskeméti jelzi a halotti prédikációk és orátiók alapvető funkcionális különbségét: előbbi az örök igazságokra irányítja rá a figyelmet, Isten igéjét közvetíti, ezért a prédikáció szövegét az antik minták újraértelmezésével létrehozott didascalicum genusba sorolták, és megkülönböztették a genus demonstrativumba tartozó, a megholt életét akár némi megszépítésre is jogosultan bemutató orátiótól. Somosi prédikációja ennek megfelelően is választotta a maga témáját: az „élet betsét” és annak helyes használatát.20 A szöveg felépítése is konvencionális, meglehetősen könnyen azonosíthatjuk a megszokott egységeket: a textust, kontextust, magyarázatot és tudományt, a tanító, vigasztaló, intő részeket és a búcsúztatást.21 E konvencionalitás jele egyébként az is, ahogyan a prédikátor reflektál saját szövegének műfaji jellegzetességeire, mondván: „Túl lépnék én Prédikátori rendeltetésem határán, ’s talám vissza is élnék békességes-tűréstekkel, ha az ő életének minden vonásait rendel igyekezném élőtökbe rajzolni; annyival inkább, hogy ez a’ helyembe állandó nagy-tiszteletű orátorra néz egyenesebben: azt mindazáltal meg nem állhatom, hogy az ő szembetűnőbb, ’s az élőknek példáúl szolgáló virtusait meg ne említsem.” Somosi egy Pál apostoltól származó locust választ szent leckéül: „1. Kor. ’7.: 31. A’ kik e’ világgal élnek, úgy tartsák, mintha nem élnének, mert elmúlik e’ világnak ábrázatja.” Vagyis egyáltalán nem szokatlan módon a halandóság problémájával kíván foglalkozni, majd nekilát a választott szöveghely kibontásának, amely a prédikációnak tulajdonképpen az elöljáró beszédét alkotja. Előbb néhány kérdéssel közelebb20 A szöveg konvencionalitását jól mutatja, hogy az „ember’ életének betse” szerepel a halottbúcsúztatók ajánlott témái között: Tóth Ferenc: Homiletika. A lelki pásztori theologiának I. darabja. Győr,1802. 99. p. 21 Tóth Ferenc textust, kezdőbeszédet, tractatiót, ellenvetést és megcáfolást, alkalmaztatást, berekesztést sorol fel idézett Homiletikájában a prédikációk részeiként.
