Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szűcs Zoltán Gábor: "Hogy Isten Fijai légyünk". Egy református köznemes élete halottbúcsúztatók tükrében
„Hogy Isten Fijai légyünk” Egy református köznemes élete a halottbúcsúztatók tükrében Szűcs Zoltán Gábor Bevezetés: egy újszövetségi motívum lehetséges tanulságai Temetést tartottak 1824. augusztus 22-én Tolcsván. A mindössze hat nappal korábban elhunyt helybéli birtokos,1 tekintetes Szemerei Szemere Albert, több vármegye és a Zempléni Református Egyházmegye hajdani táblabírájának elbúcsúztatására összegyűltek apai és anyai ági rokonai: néhány Szemere, Mezősy, Vay, Karove, Hosszúfalusi etc., vagyis a környékbeli nemesség ismertebb és kevésbé ismert családjainak tagjai, valamint az özvegy, született Sárkány Zsuzsanna, a hajdani tolcsvai prédikátor, Sárkány Pál lányának családja, közte a szalai, a nyíri, a bányai prédikátorok2 3 és még számosán mások. Somosi István tolcsvai prédikátor és Majoros András, a humaniórák sárospataki professzora tartották Az ilyenkor szokásos búcsúztatókat, amelyek szövegét a kutató szerencséjére a következő évben Sárospatakon, Nádaskay Andrásnál kinyomtatták, s így fennmaradtak az utókor számára is. Somosi az „élet betséről”, Majoros az „igazi nemességről” beszélt a szomorú gyászoló közönség előtt. Az előbbitől hallhatták a temetésen jelenlévők azt az e tanulmánynak is címéül szolgáló, újszövetségi eredetű, egyebek között Máté evangéliumáras és Pál apostol több levelére4 visszavezethető gondolatot, mely szerint: „Szemerei Szemere Albert Úr, a’ ki származását vette ez előtt 64 esztendőkkel Néhai Tek. Szemerei Szemere György Úrtól, és Tek. Mezőssy Éva Asszonytól. Tisztességes származás! mellyet ő betsűlt 1 ,,[E]’ folyó Hónap 16-dikán 9-10 óra között életének 64-dik esztendejében” Majoros András: Halotti beszéd az igaz nemességről, melyet Szemere Albert [...] hideg tetemei felett a tolcsvai ref. templomban aug. 22. 1824. elmondott. Sárospatak, 1825. (továbbiakban: Majoros, 1825.) 54. p. (Itt érdemes megjegyezni, hogy Tolnai Gábor pontatlanul állította, hogy a halottbúcsúztatók a halál időpontját nem közük. Ld. Tolnai Gábor: Kazinczy Ferenc kiadatlan levelei egy felső-magyarországi táblabíróhoz. In: Irodalomtörténet, 1937. 109-115. p.) De, amint arra Vaderna Gábor kollegiálisán felhívta a figyelmemet, hat nap nem kevés idő, önmagában is komoly előkészületeket jelez. 2 Személyükre nézve ld.: Ugrai János: A Tiszáninneni Református Egyházkerület lelkészei. A kezdetektől a Millenniumig. Sárospatak-Tiszaújváros, 2007. 28., 33., 113. p. (Amennyiben Bánya Rudabányát jelenti, úgy az adattár ezen a helyen - a 113. oldalon - kiegészíthető a Czuczor Mihályra vonatkozó adattal.) 3 Mt 5, 9. 4 Róm 8, 5-6,14.; Gál 4, 4-7.
