Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Forgó András: Görög szertartású püspökök a 18. század végi magyar országgyűlésen
30 Egyháztörténeti Szemle XI/3 (2010) hanem azokat mindig az uralkodó alapította főkegyúri joga értelmében, valamint az országgyűlési részvételt szabályozó 1608. évi koronázás után kiadott első törvénycikk sem tesz különbséget régi és új püspökségek vagy káptalanok között. Ha pedig a Mária Terézia idejében megalapított egyházmegyék főpásztorai és káptalanjainak képviselői nem jelennének meg a következő diétán, azok léte kérdőjeleződne meg.16 A kancelláriának azonban feltűnhetett, hogy Batthyány nem minden újonnan alapított intézményről emlékezett meg kérvényében, ezért Pálffy Károly kancellár kikérte véleményét a görög katolikus püspökségek, káptalanjaik1? és az 1779-ben alapított soproni társaskáptalan ügyében is.18 * A prímás válasza nincs meg a kancellária levéltárában, azonban állásfoglalása Pálffy kancellárnak az uralkodóhoz írt előterjesztéséből pontosan rekonstruálható. Eszerint Batthyány a görög katolikus püspökségek és káptalanjaik meghívása ellen foglalt állást, a kancellár előterjesztéséből pedig érveit is megismerjük. Szerinte a görög katolikus püspökök latin rítusú társaikkal ellentétben sohasem tartoztak az első rendhez, sem egyházi, sem pedig társadalmi státuszuk alapján. Ezek a püspökök ugyanis nem rendelkeznek saját territóriummal, eparchiáik római katolikus egyházmegyékben fekszenek, így tevékenységük csak a Rómával egyesült bizánci rítusú hívekre korlátozódik, ők maguk pedig csak a latin rítusú püspökök kisegítői (subsidiarii). (Ugyanígy nem támogatta a soproni társaskáptalan meghívását sem, itt azzal érvelt, hogy birtoka csupán egyszerű adománybirtok, melynek korábbi birtokosait sem hívták meg az országgyűlésre.1^) Batthyány prímás tehát egyértelműen figyelmen kívül hagyta a három görög katolikus püspökség 1771-es illetve 1777-es kánoni megalapítását, és megmaradt annál az álláspontnál, melyet elődei képviseltek a görög katolikus főpásztorokról: ők csupán a római katolikus püspökök alárendeltjei, (rítus)helynökei. Már kifejezetten sértőnek tűnt a püspökök társadalmi státuszára tett megjegyzése, Batthyány ugyanis - Pálffy tolmácsolása szerint - ezzel kapcsolatban a „libertinus” kifejezést használta, vagyis elvitatta a főpásztorok földbirtokos nemesi jogállását. 16 Batthyány prímás levele a kancelláriának. Pozsony, 1790. április 29. Magyar Országos Levéltár (továbbaiakban: MOL.) A 39. (= Magyar Kancelláriai Levéltár, Acta generalia.) 5811/1790. sz. >? A Mária Terézia alapította munkácsi és nagyváradi székeskáptalanról van szó. A körösi káptalant csak V. Ferdinánd állította fel négy taggal, 1846-ban. PiRiGYi István: Körösi görög katolikus püspökség. In. Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. VII. köt. Bp., 2002. 370-371. p. 18 Pálffy kancellár május 3-i levelének fogalmazványa: MOL. A 39.5811/1790. sz. *9 Sok olyan birtokos egyházi, köztük szerzetesi intézmény létezett, mely nem rendelkezett országgyűlési képviselettel. Pálffy kancellár előterjesztése. Bécs, 1790. május 25. MOL. A 39. 7433/1790. sz., fogalmazványa: Uo. 6982/1790. sz.
