Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bartucz Mariann: "Minek a pap az ország gyűlésében?" Antiklerikális iratok az 1790/91-es országgyűlésen

22

Egyháztörténeti Szemle XI/3 (2010)

södésével a katolikus egyház, bár megtarthatta domináns szerepét, sokat veszített „egyeduralmából”, amihez nagyban hozzájárult a felvilágosult katolikus főurak közreműködése is, akik ekkor már rájöttek arra, hogy amíg Magyarországot a vallási kérdés megosztja, nem lehet egyéb, szintén fontos dolgokban egységesen fellépni. Ők támogatták a vallási tolerancia irányába tett lépéseket, II. József türelmi rendeletének rendi kodifikációját. Ezen személyek közé sorolhatjuk Batthyány Alajost, gróf Széchényi Ferencet, Forgách Miklóst vagy Zichy Károlyt is.

Alábbiakban négy olyan szöveg közlésével mutatom be a korszakra vonatkozó pasquillusok atmoszféráját, amelyek az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában találhatók. Az első vers híven mutatja be a világiak azon véleményét, amely szerint a papok teljes mértékben elfordultak az eredeti tanítástól, hiszen Jézus nem rendelt el sem üldözést, sem világi dolgokban való irányítást. A második egy címtelen és névtelen pasquillus, amely gróf Fekete Jánost védelmezi a papokkal szemben, a harmadik pedig ugyancsak egy papok ellen buzdító rövid vers. A negyedik szintén a klerikusok világias életére, képmutatására hívja fel az olvasó figyelmét.