Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rajki Zoltán: A pünkösdi mozgalom története az ötvenes években Magyarországon
A pünkösdi mozgalom története az ötvenes években 151 A taglétszám alakulása a pünkösdi mozgalom legfontosabb irányzataiban. 1955-1961 (fő) Az ÁEH becsléseit azonban kritikával kell fogadnunk. Különösen az Élő Isten Gyülekezete, valamint az Evangéliumi Pünkösdi Egyházra vonatkozólag. Az Élő Isten Gyülekezete valószínűleg nem rendelkezett sem 1951-ben, sem 1956-ban ezer vagy ezer főt meghaladó tagsággal. Másrészt a statisztikai adatokból arra is következtethetünk, hogy a Baumann-féle szakadás jelentős vesztességeket okozhatott 1956-ban. Az 1956 és 1961 közötti adatokat megbízhatóbbnak tekinthetjük, mivel a tagnyerés és tagveszteség numerikus adatait is feltüntetik. A karizmatikus közösségekre jellemző ide-oda vándorlások miatt kettős, sőt talán hármas tagság is előfordulhatott. A számok csak a felnőtt személyekre vonatkoznak, ezért a gyülekezetbe járó gyermekek és érdeklődők hozzáadása akár 50-100%-kal is emelheti az adott felekezet tényleges társadalmi befolyásának nagyságát. Természetesen tisztában kell lennünk azzal, hogy a tagnyilvántartásban szerepelhettek névleges tagok is. A statisztikai adatok is kimutatják, hogy a pünkösdi mozgalom fe- lekezeteit többé-kevésbé - az Élő Isten Gyülekezetének kivételével - érintette a társadalmi szinten átmenetileg jelentkező vallás iránti érdeklődés emelkedése. Az evangéliumi keresztyének létszáma öt év alatt 60%-kal bővült. Különösen 1958/59-ben tapasztalhattunk kiugró növekedést (15,7%, 16,9%), majd azt követően fokozatosan csökkent a taglétszám gyarapodásának üteme. Az Oskeresztyén Felekezet és az Evangéliumi Pünkösdi Egyház taglétszámának bővülése is meghaladta a 40%-ot (45%, illetve 40,3%). Az őskeresztyének esetében az evangéliumi keresztyénekhez hasonlóan 1958/1959-ben szintén 10%-ot meghaladó növekedést (13,2%, illetve 15,1%) regisztrálhattunk. Az evangéliumi pünkösdieknél csupán 1961-ben haladta meg a 10%-ot (15%) az emelkedés üteme. Esetükben általában évente 5-7% közötti értéket mérhetünk. A három felekezet életében - őskeresztyének, evangéliumi keresztyének, evangéliumi pünkösdiek - a tagnyerés forrását többnyire a tagfelvétel jelentette. Vagyis a korábban kizártak, illetve más alámerítkezést gyakorló közösségekből, különösen más pünkösdi csoportokból érkezettek alkották az új tagok többségét. A keresztségek
