Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rajki Zoltán: A pünkösdi mozgalom története az ötvenes években Magyarországon
A pünkösdi mozgalom története az ötvenes években 139 tának a lélekmentést és a lélekmegtartást tartották. A legtöbb újprotestáns felekezethez hasonlóan gyülekezeti összejöveteleik imaóra, evangelizáció, bibliaóra és testvéri óra jellegűek voltak. Utóbbin a tagfelvételt és a gyülekezet fegyelmi- és anyagi ügyeit beszélték meg. Nagyobb összejöveteleknek a hitmélyítők és a konferenciák számítottak, amelyen több gyülekezet tagjai is részt vehettek. Ez lehetőséget teremtett a szélesebb körű kapcsolat- és közösségépítésre. Az evangéliumi keresztyéneknél minden gyülekezet önállóan élte életét. Saját prédikátora, vénje és diakónusa volt. Ha egy közösség ezeket a feltételeket nem teljesítette, akkor szórvány besorolásba került. A gyülekezetek közös ügyeiket az Országos Tanácsban beszélték meg, de körzeti szinten is lehettek megbeszélések.43 A gyülekezetek anyagi alapjait a perselyezés, az egy célra adott nagyobb összeg (hálaáldozat), az önkéntes hozzájárulás, illetve a tized- adakozás jelentette. A tizedfizetést javasolták, de nem tették kötelezővé. A pénzt a pénztáros két másik személlyel számlálta meg. A pénztáros a gyülekezet határozata alapján végezhette a kiadásokat. A prédikátorok és az igehirdetők pénzzel való visszaélését úgy igyekeztek megszüntetni, hogy egyáltalán nem foglalkozhattak pénzügyekkel. 44 A legfontosabb gyülekezeti tisztviselők a prédikátor, a vének és a diakónusok voltak. A prédikátor mint a gyülekezet első vénje tartotta a hatóságokkal a kapcsolatot. Teljes idejű szolgálatának időbeosztását a gyülekezet végezte el. A gyülekezet szellemi vezetője/vezetői, a vén(ek) avatásához körzeti elöljárói ajánlás volt szükséges. A prédikátorok és a vének kiemelt helyzetét, valamint a központi irányítás erejét mutatja, hogy fegyelmi ügyeikkel kapcsolatosan az Országos Vezetőség döntött. A diakónusokat a gyülekezet jelölte és választotta. Tevékenységük a segélyezés, a gyülekezeti juttatás közvetítése, a gyülekezeti tulajdon és az adományok kezelése, jegyzőkönyvírás, női segítői szolgálat területeire terjedt ki.45 Gyülekezeti szinten az egyszemélyi és a közösségi vezetési stílus között konfliktusok alakultak ki. Az evangéliumi keresztyének a testületi irányítást szorgalmazták. Helytelenítették azt, hogy egyesek a gyülekezeti tisztséget „uralkodásra”, és nem a szolgálatra használják fel.46 A pünkösdi-karizmatikus gyülekezetek, illetve a hívek egy része azonban mindig is hajlott arra, hogy egy-egy „karizmatikus” személy engedelmes „szolgája” legyen. Az ún. teokratikus - demokratikus vezetési stílus sok gyülekezetben konfliktusforrásként jelentkezett. A karizmatikus vezetési modell lényegét Siroky István fogalmazta meg 1998-ban. .Általában hiba az, hogy a keresztények rátérnek a vallásos rendszerre, a kötött rendszerre. A Szent Szellem ezt nem szereti. Gyülekezeti és kö- 43 44 45 * 43 Az Evangéliumi Keresztyén Gyülekezetek belső rendje (1954). [Sz.J.] 44 Az Evangéliumi Keresztyén Gyülekezetek belső rendje (1954). [Sz.J.] 45 Az Evangéliumi Keresztyén Gyülekezetek belső rendje (1954). [Sz.J.] 46 Fábián József levele a kiskőrösi gyülekezet részére (valamikor 1958-ban). [EPK.]
