Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bolf Barbara: A Nagykanizsai Piarista Gimnázium és Rendház államosítása, 1948-1950
A Nagykanizsai Piarista Gimnázium és Rendház államosítása 127 Schmidt Mihály és Reisz György magán (főleg idegen nyelv) tanítással keresték meg az előírt összeget. Bojt Lajosnak is voltak tanítványai, időnkint másoknak is. 2. Szűcs Imre: A nagykanizsai piarista rendház története 1949/1950-ben. (Részlet a Historia domusból, 1950.)55 A tábor feloszlása A szerzetesrendek működésének megszüntetéséről szóló rendelet megjelenése után e gyűjtőtáborok ill. kényszertartózkodási helyek (Vácon kívül még Újhatvanban voltak piaristák, a tatai és mosonmagyaróvári rendház tagjai) automatikusan feloszlattak és egy hét leforgása alatt kiürült a püspöki palota, hogy helyet adjon az odaköltöző szemináriumi részlegnek. A szétszéledés előtt rendházunk tagjai összegyűltek szeptember 4- én este a püspöki magánkápolnába, ahol a házfőnök a következő búcsúszavakat intézte hozzájuk: „Ha egy rendtárs eltávozik a házból, el szoktuk búcsúztatni. A diákok 8 évi együttlét után ballagást rendeznek s betérnek a templomba is. Úgy érzem, 185 éves fennállás után feloszlatott és megszűnt rendházunkból sem szabad szó nélkül szétszélednünk. Bizonyára a házalapítók első útja is a templomba vezetett a veni sanctéra. Mi, a feloszló ház is otthon utolsó akkordként a kápolnába gyűltünk volna össze Te Deumra. Most ez a kis kápolna helyettesítse az otthonit. Van-e okunk Te Deumra? Bizonyára. A 185 éve lerakott alapokból gyönyörű palota épült, az akkor elvetett mag terebélyes fává nőtt. Minden a kifejlettség tetőpontján állt, mikor a villám agyonsújtotta. Nemcsak a terület és épületek ritka tökéletességére értem ezt, de a belső értékekre is. Teljesen kiépült két iskolánk 17 osztállyal szerényen szólva minden tekintetben versenyképes volt országos viszonylatban is. Kon- viktusunk berendezése, szellemi kiváló összetétele, vallásos élete és a lelkiekben való haladása az eszményi papi internátusok színvonalára jutott, amit megmutatott konviktoraink viselkedése a következő években is. Gazdaságunk virágzása szembeszökő, és kezelőjének 5 évi következetes, áldozatos munkája által a környék eszményi mintagazdaságává fejlődött. Állatállományunk tökéletesedett. A szőlő telepítésével is éppen elértük volna már idén célunkat. Házi kertjeink rendszeres gondozásával évről-évre többet ígértek. Rendházunk csinossága, kényelme, lakályossága, sőt berendezése tekintetében is másoktól megirigyelt. S mindennek betetőzéseképp ott állott a szép kis templom virágzó egyházközségi élettel és versenyképes plébániával, mely minden sorsfordulón létalapot biztosított volna. Mint utolsó „mentsvárat”, a homokkomáromi plébániát szereztük meg és rendeztük be. Mindezért Te Deum jár és hála mindazoknak, akik ezekért dolgoztak. 55 MPRKL. HDNk, II. 230-231. p.
