Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bolf Barbara: A Nagykanizsai Piarista Gimnázium és Rendház államosítása, 1948-1950
A Nagykanizsai Piarista Gimnázium és Rendház államosítása 123 kötött ki. Tagja volt a Denverben létesített piarista iskola tanári közösségének. A háborút követően folytatódott a tanítás, a tanári kar igyekezett a nyugalmat fenntartani, a politikai helyzet változásaitól a diákságot megkímélni. A szovjet megszállást követően, a diktatúra éveiben és az egyházi iskolák államosításával - az 1948/49-es tanévtől kezdődően - „új” tanárok tanítottak, új szokások és új eszmék jelentek meg az államosított gimnáziumban. A tanárok néhány kivételtől eltekintve már nyugdíjas állományúak voltak. Az iskola igazgatója arra törekedett, hogy megfeleljen az akkori rendszer követelményeinek, és átnevelje a kalazanci szellemiségben élő diákságot. A vallásos megnyilvánulásokat korlátok közé szorította, a hittanórák számát és a hittanra járó diákságot korlátozta, a fiatalokat politikai rendezvényekre „vezényelte”. Interjú-alanyom szerint mindent megtett a diákság világnézetének átformálása érdekében. Nem voltak eredménytelenek próbálkozásai, néhány diák hallgatott rá, de ezek az átállások csak a könnyebb érvényesülés érdekében történtek. A tanítás és a nevelés színvonala sokat esett a korábbiakhoz képest. A piarista ballagást és hagyományokat korlátozták. Mozgalmi dalokat kellett énekelni, politikai megmozdulásokon kellett megjelenni, a pártot kellett éltetni. Jellemző, hogy az igazgató - a hagyományoktól eltérően - még érettségi tablót sem engedett készíttetni, mert kispolgári csökevénynek minősítette. Csak tiz év elteltével, a tízéves érettségi találkozó alkalmával készült tabló az 1951-ben érettségizett Dénes Ferenc osztályáról. A 60 éves múltra visszatekintve megállapítható, hogy a piarista szellemiség néhány kivételtől eltekintve fennmaradt az egykori diákok szívében. Az 1951-ben érettségizett 48 diák közül mindössze két osztálytárs távolodott el a közösségtől. A piarista szellemiség fennmaradt, és ma is él a már 70 és 80 éven felüli piarista öregdiákokban. Jellemző, hogy ma már nemcsak 5 évenként rendeznek érettségi találkozókat, hanem évenként, sőt egyes osztályok öregdiákjai az 1970-es évektől kezdődően negyedévenként is. Kezdetben, amikor még éltek az államosítás előtti piarista tanárok, rendszeresen jelen voltak az osztályfőnökök is. Az öregdiákok nagyobb része tagja a Magyar Piarista Diákszövetségnek, és a Tagozat keretében támogatja a piarista iskolát, részt vesz az iskolai ünnepségekben és rendezvényeken. A Nagykanizsai Tagozat 1990-ben alakult Takács János vezetésével. Takács János 1950-ben érettségizett, és 1951-ben - ma sem tudja, miért - kitelepítették szüleivel együtt a Hortobágyra. Szüleinek egyszerű falusi boltja volt, így ku- láknak, osztályidegennek számítottak az ötvenes évek elején. Takács János 18 éven keresztül vezette a tagozatot. Jelentős szerepe volt a Nagykanizsai Piarista Iskola 1992/93-as iskolai évének beindításában. Jeleníts István akkori rendfőnök irányításával sokat dolgozott az iskola újjáalakulásáért és a tagozat működéséért.
