Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szigeti Jenő: Tizennyolcadik századi lelkészsorsok

70

Egyháztörténeti Szemle XI/2 (2010)

te”. Ennek ellenére tovább folytatta papi szolgálatát a városban, amiből újabb perek kerekedtek, amelyek 1784-ig elhúzódtak. „Egy szóval oly zűrzavar volt ez, hogy pap dolgában, a reformátusok közt ez hazában több ilyen nem történt.” (29) Ezek a belső egyházi küzdelmek gyengítették azt a lehetőséget, amit az egyház kapott.

A nagyváradi „árva gyülekezet” újraindulása egy lelkészsors tükrében (1782-1787)

A Türelmi rendelettel megnyílt a lehetőség az elárvult gyülekezetek újjáépítésére. Keresztesit pontosan pályája elején éri ez az örvendetes fordulat. A rendelet kihirdetését a protestáns egyházak ellenségei igyekeztek szabotálni. Keresztesi még 1783-ban is azt panaszolja, hogy „még kevés helyen publicáltatott”. (24) A Türelmi rendelet utáni újjáépítési munkának lesz szorgos munkása Keresztesi József. ,A váradi reformáta árva ekklézsia régi gyászából való kikelésre reménységet vévén, s azt gondolván, hogy az Istennek órája együt jár az emberek órájával, hogy a vigasztalás olyan hamar siet, mint azt a szomorú szív kívánná, hogy jövendőbeli papot hívjon, abban a Bihar vármegyei református urakkal megegyezett”. 1782. március 12-i megállapodásuk szerint Keresztesi Józsefet hívták meg a nagy múltú ekklézsia«2 újraélesztésének nemes feladatával. Bár több helyre is hívják Keresztesit, ő hű marad ehhez a megállapodáshoz, melynek szövegét a napló is közli.

(24-25)

A Türelmi rendelet kihirdetése, érvényesítése körüli feszültségekről is hűségesen tudósít a napló, aminek az lett a következménye, hogy a nagyváradi gyülekezet szervezése is egyre több nehézségbe ütközött. Keresztesi 1782. október 11-én megházasodott, 1783. augusztus 12-én Debrecenben pappá szenteltetett. Ideiglenesen 1783-tól Vértesen lelké- szi szolgálatot vállalt, de a nagyváradiaknak tett ígéretét nem vonta vissza. A nagyváradi templom építése egyre késett, mivel a Türelmi rendelet ellenzői szerint „a sok templomok építése által az adózó nép meggyengül”. II. József 1783. január 28-án olyan parancsot adott ki, „hogy amely árva ekklézsiához egy órányira van templom, ott nem szükséges építeni, mely ereje szerint a szegény protestánsoknak örömöket kezdették sok helyen letaposni”. (34) így a nagyváradi templom építésének terve is meghiúsulni látszott. A rendeletet viszont visszavonta a király, ezért szeptember 7-én Nagy Sámuel (1730-1802)«« bécsi ágens által új engedélyeztetési kérelmet nyújtottak be, aminek eredménye is lett. (Szövege: 39-42.)

A püspökség természetesen mindent elkövetett, hogy a református gyülekezet ne jöhessen létre. Az 1783. december 30-i megyegyűlésen, 42 *

42 CsernáK Béla: A nagyváradi reformáta árva ekklésia régi gyászából való kikelése. Nagyvárad, 1933. 18. p.; Uő: A református egyház Nagyváradon. i557-t66o. Nagyvárad, 1934. 274. p.

«3 Zoványi, 1914. Életéről: Zoványi, 1977. 424-425. p.; Somkúti Gabriella: Ráday Gedeon bécsi könyvbeszerzője. In: Magyar Könyvszemle, 1968. 147- 170. p.