Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szigeti Jenő: Tizennyolcadik századi lelkészsorsok
66 Egyháztörténeti Szemle Xl/2 (2010) „Kezdették munkálódni a consistoriumban a zöld tóga és a sinkó (kunsüveg) eltörlését, melyknek bucsuzását distichonokban adtam elő: - Palástot engedett a consistorium a toga helyett, melyben májustól fogva decemberig jártunk is; de ez is megtiltatván köpönyegben; ez rútnak ítéltetvén, a. 1775. a zöld toga helyett fekete engedtetett, oly különbséggel, hogy az elein sas ne legyen zsinórból; a sinkó helyett kalap állott fel és nyakra valót is engedtek viselni; de a csizma patkóra hagyatott. Ó sancta simplicitas!” (4). Keresztesi ekkor „poesis praeceptor” és szenior volt. Ennek az epizódnak volt egy kis politikai háttere is. A zöld tóga sárga díszítéssel a Rákócziak színeit képviselte. A kollégiumi diákok régi és új viseletét Csokonai József - a költő édesapja - akvarelleken örökítette meg, amelyeket a Déry Múzeum őriz. Keresztesi verse pedig egy dialógus, melyben a tóga és a kunsüveg panaszkodnak egymásnak, hogy idejük 150 év múltán lejárt. A verses párbeszéd így kezdődik: „Ó, én Debrecen múzsájának emlékezetes jele, melyet latinul zöld tógának hívott a sokaság, miért születtem?”8? S ha már a textíliáknál tartunk, érdekességként megemlíti a napló, hogy „időmben [1776-ban, amíg ő a poétái osztály felügyelője volt] csináltatott Tisza István a classisnak egy szép világos kék zászlót”. (4) A napló megemlíti még ugyanebből az évből az április 17-i debreceni tűzvészt is: „A Darabos utzán tűz támadt a collegium is égett, kicsinybe, hogy meg nem égett.”(4) Keresztesi Józsefet 1777. január 6-án a hajdúböszörményi rektornak nevezték ki, amit sikeresen két esztendeig ellátott. Tanúja volt a hajdúföldek szétosztása miatt kitört lázongásnak, amelyet „bottal csillapítottak”. A villongás oka az volt, hogy Csanádi Sámuel hajdúkapitány „a földet telkek szerint felosztotta; sokan föld nélkül maradtak, mely miatt idővel sok zenebona támadt a városokon, kivált Nánáson”. (5) Keresztesi, úgy tűnik, igyekezett semleges maradni a helyi politikai csatározásban. Egy jól használt peregrinációs év A harmadik évre is tartóztatták, de ekkor elhatározta, hogy külföldre indul. Előtte lelkészi szolgálatra jelentkezett, amit a szuperintendencia 1779. április 16-án jegyzett be. 1779. június 2-án indult útnak Böszörményből 150 arannyal a zsebében, ami 235 aranyra duzzadt a segíteni kész barátok jóindulatából.38 Két útitársával, Medgyesi Pállal és Tóth Pállal július 3-án hagyta el az ország területét. Ekkor már harmincegy esztendős volt. Tudatosan gyűjtötte a tudni és látnivalókat. Pozsonyon, Bécsen keresztül Svájcba ment, majd Németországon és Belgiumon keresztül érkezett Hollandiába. Jegyzeteit a nyomtatásban kiadott nap- * 3 37 „Toga: O ego, Debrecinae signum memorabilie Musae, / Quod dixit viridem turba latina togam,/ Cur ego nata fui?” 38 A napló felsorolja azoknak a jóakaróknak az adományait, akik külföldi útját segítették. (6-7)
