Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hajdú Vera: Makó Pál költői mintái és versalkotási módszere az Ad Amicum című elégiája alapján
Makó Pál költői mintái és versalkotási módszere 35 dalmi mintaképe természetesen a Vergilius által képviselt klasszikus eposz. A hőskultusz, a retorikusság és az eposz, mint műfaj azonban nem minden költő és író szívéhez állt annyira közel, mint ahogy azt a kor elvárta volna. Latin nyelvű költészetünk kiválóan ismerte és szívesen művelte például az elégia, a panegyrikos, az epigramma, az epitháphium és az epicedion műfaját.8 Az ezeket a műfajokat kedvelő szerzők nagyrészt egyházi iskolákból kerültek ki, a legjelentősebbek a jezsuitáktól és a piaristáktól, de találkozhatunk protestáns iskolák verselő diákjaival is. Egy részük tagja volt az Árkádia Akadémiának, ami neolatin költők társaságát jelentette Itáliában, de külföldi verselők is megtalálhatók a tagok névsorában. Ennek a csoportnak összetartó ereje volt a barokk-ellenesség, a tagok, akik görög pásztorok neveit viselték, főleg a mindennapi életet verselték meg. Az egyik magyar árkádiai pásztor Pathachich Ádám nagyváradi püspök, később érsek, akinek udvarában élénk irodalmi élet folyt. Maga is fordított és verselt. Ezen a területen még a piarista szerzetesek szereztek érdemeket, így Halápy Konstantin (1698-1752), aki sok anagrammát és más „kabalisztikus” verset is alkotott;6 vagy ide tartozik Koricsányi Márk (1705-1752), akit Szörényi László a század egyik legzseniálisabb költőjének nevez.7 A piaristák közül említésre méltó még Conradi Norbert és Hannulik János Krizosztom. Az ő munkásságukkal Jeleníts István foglalkozott mélyrehatóbban.8 A jezsuiták sem maradtak alul a költészet művelésében, szintén akadtak köztük Árkádia-tagok, így például Faludi Ferenc, aki nagy hatást gyakorolt a későbbi magyar költőkre, főként Berzsenyire. A jeles poétákat hosszasan lehetne még sorolni, de összefoglalva azt is mondhatjuk, hogy a költők közé tartozott a pesti egyetem szinte egész tanári kara:« Patachich Ádám (az egyetem főfelügyelője), Pray György vagy Makó Pál (a bölcseleti kar igazgatója). Makó Pál élete és munkássága Ma az irodalommal foglalkozók körében kevéssé - vagy egyáltalán nem - ismert Makó Pál neve és művei. Neve valamivel többet mondhat azok számára, akik a magyar matematika- illetve fizikatörténetet kutatják. Nem az irodalomtörténészeknek, hanem Makó műveit ez utóbbi aspektusból vizsgálóknak köszönhetjük, hogy Makó életrajzát elég részletesen ismerjük. Mivel e dolgozat középpontjában a költő Makó Pál áll, 5 BÁN Imre: Irodalomelméleti kézikönyvek Magyarországon a XVI-XVIII. században. Bp., 1971. 5. p. 6 Szörényi László: Latin nyelvű Árkádia a tizennyolcadik századi Magyarországon. In: A megváltozott hagyomány: Folklór, irodalom, művelődés a XVIII. században. Szerk.: Hopp Lajos - Küllős Imola - Voigt Vilmos. Bp., 1988. (továbbiakban: Szörényi, 1988.) 383. p. 7 Uo. 384. p. 8 Jeleníts István: A latin nyelvű epigramma a tizennyolcadik századbeli piaristák költői gyakorlatában. Bp., 1969.; UŐ: Az ének varázsa. Bp., 2000.; Élet és Evangélium. Jeleníts Isván összegyűjtött írásai. Bp., 2001. 9 Szörényi, 1988. 389. p.
