Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Meszesán Mária: Topológia és tropológia elhajlásai, avagy halál és élet retorikája Madarász Márton elmélkedésében

8

Egyháztörténeti Szemle XI/2 (2010)

nek. Igyekszik pontosabban behatárolni munkája szerepét, amennyiben nem is annyira az istenkeresést, mint a földi tartózkodás legcélravezetőbb, legkevésbé hiábavaló módját tanítja. A reformáció követőjeként hirdeti: egyedül a Krisztusba vetett hit lehet úrrá a bűneink miatt érzett bánaton és félelmen, ez könnyíti meg az elkerülhetetlen halál tudomásulvételét. E szemléletből bontakozhat ki az a prófétikus, evangélikus meditációs eljárás, aminek már nem a halál, hanem a bűn, és a bűnbocsánat-kérés áll a középpontjában.12

A halál retorikája — a kell

„Minden embereknek meg kell halni” - írja az első rész címe. A régi időkből hagyományozódó, közismert kép indítja a gondolatmenetet. Az út metafora pogányok írásaira utal, akik - mint írja - úgy tartották, „hogy a’ halál az egész földnek úta”, tehát az életre való bejövetel és kimenetel egyben. A halál mint átmenet, út, ajtó, kapu minduntalan előkerül a téma írásos reprezentációiban. Érdekes lenne tüzetesen megvizsgálni erre nézvést a halál ikonográfiái hagyományait. Az út, illetve a híd azonban az élet és ezzel együtt Krisztus fogalmát is gyakran helyettesíti.13 (El)beszélő, befogadó, szöveg és tárgy viszonyának, egymásra hatásának összefüggésében egyedülálló interpretációt találunk Northrop Frye könyvében az út metaforára vonatkozóan. így ír: „Ugyanazt mondják, mint Jézus: »Én vagyok az út.« Ha már részei vagyaink egy testnek, amely részint mi vagyunk, részint végtelenül több, mint mi magunk, nem különbözik többé mozgás és nyugalom: nincs már szükség útra, hiszen az »ott« fogalma elveszítette funkcióját.”14 * Ez a néhány mondat a misztika lényegét látszik sűríteni, egyben a korábbi megvilágításhoz képest ellenfénybe helyezi a kora újkori természettudományi felfedezések nyomán mozgásba ragadtatott beszélő és befogadó helyzetét; az értelmezés kiindulópontját.

Másutt azt fejti ki, hogy a szónoki munka, a szónoklat célja a szónok, a beszéd és a hallgatóság azonosulása.13 Ennek érdekébe állítja a jó rétor a grammatikát, és majd látjuk, a vizsgált szövegkorpuszokban az azonosulás elvárása teljesülni látszik. Az elemzőnek is nehezére esik az analízis során kívül kerülni a szövegtesten, megfogalmazásai minduntalan belegabalyodnak a szöveg hálójába. Az egyes szám első, második,

12 „Nicht der Tod, sondern die Sünde und die Sündenvergebungsbitte stehen bei Savonarola im Mittelpunkt. Sein Werk ist ein Prototyp der prophetischevangelischen Meditation.” Erdei Klára: Auf dem Wege zu sich selbst: Die Meditation im 16. Jahrhundert. Wiesbaden, 1990. (továbbiakban: Erdei, 1990.) 64. p.

13 „Die Welt ist eine Brücke. Geh hinüber, aber lass dich nicht auf ihr nieder.” „Auf dem Buland Darwasa in Fatehpur Sikri soll die ausdrücklich Jesus zugeschriebene Fassung stehen: „Die Welt ist eine Brücke, überschreitet sie, doch baut kein Haus darauf, sie dauert nur eine Stunde.” Blumenberg, Hans: Paradigmen zu einer Metaphorologie. Frankfurt am Main, 1999. 27. p.

14 Frye, Northrop: Az Ige hatalma. Bp., 1997.132. p.

*5 Uo. 42. p.