Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - DOKUMENTUM - Lőkös Péter: A barcasági Feketehalom toronygombirata
166 Egyháztörténeti Szemle XI/1 (2010) 1660-ban áprilistól szeptemberig olyan heves pestis tombolt, hogy Feketehalomban körülbelül 750 embert elragadott a járvány. 1683-ban a tatárok, akiknek a tábora Feketehalom és Höltövény között volt, minden jószágot elraboltak, amit a földeken és az erdőkben találtak. 1685. november 3-án egy erős szélviharban majdnem az egész város leégett a bástyával és a templommal együtt. Csak a harangtornyot kímélte meg a tűz az alatt lévő pincékkel, valamint a legszélső házsort a Hátsó és a Malom utcában. Mivel ezen felül a termények árának drágulása is nagyon nagy volt (egy köböl búza hét magyar forintba is került), az itteni lakosok nagy ínségre jutottak. 1686- ban egy itteni lakos, Jacob Kolf, a leégett templom helyreállítására 1000 magyar forintot hagyott örökül, amelyet halála után aranyban fel is vettek és a fent említett nemes célra fel is használtak. 1687- ben egész Erdély alávetette magát a császári jogarnak. Ezzel azonban meg is kezdődtek az igen súlyos terhet jelentő szállítások a császári hadak számára. Feketehalomnak 200 guldent, 182 szarvas- marhát, 396 2/4 köböl gabonát, 468 köböl zabot, 42 negyvenes hordó bort és 288 szekér szénát kellett egyszerre beszolgáltatni. 1688- ban a városra kirótt terményeket Nagyszebenig, Szászsebesig, Déváig, Kolozsvárig, Besztercéig stb. kellett szállítani, ami az emberek számára nagy terhet jelentett. Szeptemberben 11 század lovas katona jött ide, és december 24-ig itt voltak elszállásolva. Minden takarmányt feléltek. Miután innen elvonultak, a városnak azt a rész szénát, amit nem tudott természetben beszolgáltatni, készpénzben kellett kifizetni, ami miatt nagyon eladósodott. 1689 júliusában nagy jégeső esett (dió nagyságú jégdarabok) és elpusztította az itteni földek termését. Októberben a Hosszú utcában, a Hosszú köztől a Templom közig minden csűr és istálló leégett a betakarított terménnyel együtt. 1691. május 31-én rettenetes jégeső esett. A gabonát a felső határban a földdel tette egyenlővé, de az alsó határban a vetemény nagy részét is, illetve a felső erdőt is, úgy hogy a fák még a következő évben sem tudtak kizöldülni. A vetemények még csak kiheverték valamennyire, csakhogy augusztus hónapban hatalmas sáskarajok jöttek, amelyek mindent elpusztítottak, mert a frissen kihajtott növények még zöldek voltak. Mivel ezen felül majd’ minden házban egy katona volt elszállásolva, akit a gazdáknak kellett ellátni, akiknek egy véka terményért 150 magyar forintot kellett fizetniük (és általában a hadiadót is kicsikarták a végrehajtók), Feketehalomban rendkívül nagy lett az ínség. 1695. július 10-én egy heves jégeső nagyrészt elverte a gabonát a középső határban és a veteményt a felső határban. 1697-ben majdnem teljesen elverte a jégeső a veteményt az alsó határban és a gabonát a felső határban. Ugyanez történt 1698. július 23- án is.
