Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Csepregi András: Vallási identitás és demokratikus politika - történet, tematika, párbeszéd
Vallási identitás és demokratikus politika 155 civiltársadalomban és a politikai nyilvánosságban a szekuláris polgárok azonos szemmagasságban, egyenrangúként érintkezzenek vallásos polgártársaikkal. [Nem zárható ki,] hogy vallásos megnyilatkozások is képesek feltárni szemantikai tartalmakat, sőt talán a szekuláris polgárok saját elhallgatott intuícióit is, és hogy ezek a megnyilatkozások lefordíthatóak, bevonhatóak a nyilvános érvelés közegébe. Ahhoz, hogy minden jól menjen, mindkét félnek a maga perspektívájából bele kell bocsátkoznia a hit és a tudás viszonyának értelmezésébe, ebből fakad az önreflexíven felvilágosult együttélés lehetősége.” Az „önreflexíven felvilágosult együttélés”-ben a habermasi figyelmet tanúsító szekuláris polgár partnere a saját hagyományára rugalmasan reflektáló vallásos gondolkodó. Gondolatmenetem végén néhány olyan teológust mutatok be, akik a vallás és a szekuláris világ találkozásakor meggyőzően mutatják be az önreflexió képességét. Hangjuk és életművük nem csupán cáfolja azokat a vallásfilozófiai elképzeléseket, melyek szerint a vallásos gondolkodás olyan mértékig irracionális, hogy eredendően képtelen a párbeszédre, hanem fel is mutat valamit a vallásoknak abból az önmegújító képességéből, amely a szabadság és a széles körű elkötelezettség erőterében virágozhat. Dániel L. Migliore református teológus Princetonban, egy hagyományos református dogmatika keretein belül, Kálvin és Karl Barth nyomdokain haladva, de mindkettőjüket bátran kritizálva is, képes megszólaltatni a szabadság, az egyenlőség és a testvériség késő huszadik századi tapasztalatoknak is megfelelő igényét. Könyvének címéül Anselmus mondatát választotta: Fides Querens Intellectum,22 azaz értelmet, megértést kereső hit. A hit számára kérdező hit, amely soha nem szűnhet meg kérdezni, nemcsak azért, mert a világ és benne mi magunk folytonosan változunk, hanem azért sem, mert Isten új meg új kérdéseket ébreszt fel bennünk. Migliore komolyan megvizsgálja, hogy hogyan lehet Istenről beszélni Auschwitz után, integrálja a latinamerikai felszabadítás teológiák tapasztalatait, férfi létére elmélyülten foglalkozik a feminista teológiákkal is, s azokat nemcsak megérteni igyekszik, amolyan elnéző paternalizmussal, hanem megtalálja bennük azokat az indításokat is, amelyek őt férfiként teljesebbé, teológiai kifejezéssel élve, Isten képéhez hasonlatosabbá teszik. Amerikai teológusokra jellemző nyíltsággal elemzi a teológiában és az egyházi életben kialakult hatalmi játékokat, és azért lehet kritikus a saját vallási közege iránt, mert elkötelezett iránta, szívből szereti, sokra becsüli, és még többet vár tőle. Könyvét, amelyet 1991-ben adott ki, egy ma már szinte érthetetlen optimizmus jellemzi; ez az optimizmus viszont abban a hitben gyökerezik, amely bátorságot adott neki ahhoz, hogy szembenézzen a nyugati világot a második világháború után gyötrő súlyos 22 Migliore, Daniel L.: Faith Seeking Understanding. An Introduction to Christian Theology. Michigan, 1991.
