Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kárpáti Zoltán Endre: A pálos rend elleni 1951-es koncepciós per formálása és előzményeinek bemutatása
A pálos rend elleni 1951-es koncepciós per formálása 99 1944. december 11-én Kiskunfélegyházán járt, mivel rendőrparancsnoknak akarták megtenni. Erre 1944. december 13-án sor került. Az Endre-birtok védelmét mutatja a szegényparasztsággal szemben a december 18-i bejegyzés: „Rendőreim nagyszerűen dolgoznak. A nép egészen meglepődött. Jönnek vissza a lopott dolgok.”6s Ez az információ azonban csak bonyolítja a helyzetet, mivel a „rendőrség” elsődleges célja eszerint a civil lakosság részéről tapasztalható fosztogatások megfékezése volt. A „lopott dolgok” visszaszerzése arra utal, hogy a frontvonal továbbhaladása után a környékbeli lakosság is igyekezett kihasználni a zavaros állapotokat és mások - elmenekült birtokosok - értékeit is fosztogatta. P. Vezér rendőrparancsnoki kinevezését követő hetekben a kiskunfélegyházi kommunisták már indítványozták, hogy ne tölthesse be ezt a tisztséget. Minden elé tornyosuló nehézség ellenére P. Vezér folytatta tevékenységét. Mint pap lelki vigaszt nyújtott az elkeseredett embereknek. A szentmiséken buzdított, betegeket látogatott, elindította a szentkúti rózsafüzér társulatot, és emellett felelősség érzete arra ösztönözte, hogy a polgárőrség vezetését is ellássa. Pedig tudta, hogy ez utóbbiból csak problémái lehetnek. 1945. február 3-án ezeket a prófétikus sorokat vetette papírra: „Kiskunfélegyházán mindent átvettek a kommunisták, zsidók. Tanyai rendőrség is megszűnt. Én nem vagyok már semmi. De ezért a szegedi főkapitányságra folyamodtam, mert népemet nem engedhetem bűntelenül kirabolni, unintelligens, műveletlen csirkefogóktól. Nehéz helyzet, rendkívüli gondolkozást is követel. Mert a nép papjára úgy néz, mint valamikor Mózesre a zsidó nép. Ha én is elhagyom, mi lesz vele? Ki segíti? Ki pártfogolja? Nem. Nem hagyhatom el őket, pedig tudom, sok kellemetlenség, sőt életembe kerülhet. De meghátrálni hazaárulás, gyávaság volna. Az utókor talán nem érti meg, de a pálos szerzetes, magyar szerzetes. A magyar pedig halálig dacol és harcol.”* 66 Ma már elképzelhetetlen az a nyomás, amely P. Vezérre nehezedett. „Nehéz helyzet, rendkívüli gondolkozást követel.” Követve lelkiismeretét, legjobb belátása szerint cselekedett. P. Bolyós Ákos 1945. március 1-én tért vissza Pálosszentkútra, mint a kolostor perjele. „A hír hamar elterjed és már Ferenc atya a kegyhely erdejének sarkán vár nagy ujjongással, örömmel. Egyszerre elmond mindent, 6s ÁBTL. 3.1. 9. V-96674 / 3 / 281. p. 66 ÁBTL. 3. X. 9. V-96674 / 3.
