Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - A. Molnár Ferenc: Szenci Molnár Albert zsoltárainak nyelvi problémái a református énekeskönyvben
62 Egyháztörténeti Szemle X/3 (2009) elejéről származó Batthyány-kódexben vagy graduálban‘3 az ige kijelentő módban áll: megáldod. Ezt már az Öreg graduálban (1636) felszólító módúra változtatták, az ékesítsed szó helyére pedig a kövérít- sed-et tették. Az 1921-es magyarországi énekeskönyvben a bő zsírral szerkezetet a bőséggel szóval cserélték ki, amit az erdélyi, a királyhágómelléki, legutóbb pedig az 1996-os (egységes) magyar református énekeskönyv is átvett. Ebben a „Te Szent Jehova Isten”-t szintén megváltoztatták „Te szent és kegyes Isten”-re. A magyarországi énekeskönyvben 1948-ban, mint láthattuk, az imperativusi megáldjad- tól eltekintve visszaállították az eredeti szöveget. Mivel a zsír szó itteni ’termés’ vagy ’eső, csapadék’ jelentése nemcsak elavult, de félreérthető is, kérdés, érdemes volt-e visszahozni ezt a szót. (Az egész ének pedig tulajdonképpen a 65. zsoltár 12. és 13. versének a parafrázisa: „ Megkoronázod az esztendőt jó voltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad; I Csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi”.)1« Az ószövetségi zsidóknál a szarv - az állatvilágból átvett képpel - az embereknél is az erő, a hatalom jelképe. Mivel ez a metafora nálunk általában különösen hat,« jól tette az énekeskönyv, hogy a 89. zsoltár 8. versszakában megváltoztatta, nem a szarvát felemeli szószerkezetet alkalmazza: „A te kegyelmedből orcánkat fölemeljük”. Ugyanígy a 148/5-ben „Fölemeli szarvát népének” helyett „Fölemeli arcát népének”. (Hasonlóan kellene eljárni például a 75. zsoltárban lévő szarvmetaforákkal is: „Szarvat ne emeljetek, Ily fenn ne beszéljetek”.) Ugyanakkor a 19/7-ben a „Fölnevelem én egy szarvát / az én szolgámnak Dávidnak” sorban, amely azt jelenti, hogy megnövelem a hatalmát, a szarvát nem volt szerencsés a magvát szóval kicserélni, mert az megváltoztatta a mondanivalót, krisztianizálta, közvetlenül Krisztusra vonatkoztatta a zsoltárt. Krisztianizáló szövegváltoztatás van a 19/7-ben is: az ,Adjad, ó, én Uram / És erős kőszálam, / Hogy ne vétsek ellened”; Adjad, ó én Uram, Kősziklám, megváltóm, Hogy ne vétsek elle- ned!”-re változott.13 14 * 16 Ugyanitt a régies kőszál szónak mai megfelelőjére, 13 Ld. Czeglédy Sándor: Megifjodó öreg graduálok. In: Confessio, 1978. 4. sz. 68-78. p.; Dobszay László: A magyar graduálirodalom első emléke. In: Magyar Könyvszemle, 1982.100-112. p. 14 Ld. A. Molnár Ferenc: Az Ez esztendőt megáldjad... kezdetű újévi énekünk eredetéről és szövegéről. In: Református Egyház, 1999. 13—17. p. Ugyanerről némileg bővítve és más szempontból is: Az „Ez esztendőt megáldjad...” kezdetű újévi énekünk szövegéről és a Himnusz első sorairól [A kettő között nem teszek fel közvetlen kapcsolatot - M. F.]. In: Egyház és művelődés. Fejezetek a reformátusság és a művelődés XVI-XIX. századi történetéből. Szerk. biz.: G. Szabó Botond - Fekete Csaba - Bereczki Lajos. Debrecen, 2000. 357-368. p. « Bár egy ilyen bibliai eredetű és az állattartáshoz szintén kapcsolható szólásunk van: Letöri a szarvát (vkinek). 16 Igaz, krisztianizálás Szenei Molnár Albert zsoltáraiban is van, így a 2/1-ben (az énekeskönyvben 2/2): „Az Isten ellen erős kötést tesznek / És az ő Krisztusára (= felkentjére) támadnak”, a 28/6-ban és a 16., 22., 40., 45., 69., 70.,
