Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 1. szám - TANULMÁNY - Forgó András: "... rediit tamen vacuus...". Egyházegyesítési kísérlet a 17. század utolsó évtizedében

A puritán sabbath Angliában, Új-Angliában és Magyarországon

Petrőczi Éva

James T. Dennison professzornak, a magyar református hitvallások angol szövegét jelenleg kötetbe szerkesztő, kiváló amerikai teológusnak, a washingtoni Northwest Theological Seminary tudományos dékánjának köszönhetem e dolgozat alapötletét. Ugyanis az ő számtalan kiadást megért, világszerte idézett munkája, „A lélek vásárnapja” adta az indíttatást ahhoz, hogy közelebbről, színéről is, fonákjáról is, komolyságában és olykor komikus elemeiben is megvizsgáljam az angolszász és a magyar puritán lelkipásztorok és gyülekezetek szokásait, viselkedését, gyakorlati és teológiai felfogását Isten napjának megünneplésére vonatkozóan.1

Az már az anyaggyűjtés első fázisában kiderült, hogy az angliai vasárnap-ünneplést sokkal több zavaró momentum terhelte, mint a magyarországit. A „sabbath abuse”, azaz az Isten napjával való visszaélés már az Erzsébet kori hitélet egyik komoly tehertétele volt. Ezen aligha csodálkozhatunk, ha figyelembe vesszük az angol reformáció királyi érdek-vezérelte kezdeteit, azt, hogy Albionban ez nem fokozatos, tömegeket megmozgató egyházi megújulás volt, hanem VIII. Henrik utódlási gondjait és szerelmi szeszélyeit megoldani szándékozó uralkodói rendelkezés.2 Ezek után nem lepődhetünk meg az Erzsébet-kori, tehát már jócskán protestáns Anglia jóháhány, több vonásában egyenesen középkorias „sabbathi elhajlásán”, amelyek egy részét elsősorban a kortárs puritán szerzők jegyezték fel, szent borzalommal. Többek között 1583-ban, amikor az év január 13-án, éppen a délutáni istentisztelet ideje alatt a southwarki Paris Gardenben egy leszakadt erkély hét embert megölt, sokakat megsebesített, akik a bear-baiting barbár szokását élvezték, azt, hogy dühödt kutyákat eresztettek egy póznához láncolt medvére, s fogadásokat kötöttek arra, hogy melyik eb győzi le az áldozatot.3

Anélkül, hogy védeni akarnánk ezeket a vasárnapi állatkínzókat, meg kell jegyeznünk, hogy az angol vasárnapi fegyelem-lazulás egyik oka az ottani templomoknak a mieinknél jóval multifunkcionálisabb jellege is lehetett. Benjamin J. Kaplan a közelmúltban megjelent könyvében felsorol néhányat ezekből: iskola, raktár, arzenál, tűzoltóállomás, erődítmény. Ezek közül a templomerőd a magyar hitéletben, különösen Erdélyben ismerős fogalom és gyakorlat. Ugyanitt olvashatunk arról is,

1 Dennison, James T.: The Market Day of the Soul, The Puritan Doctrine of the sabbath in England, 1532-1700. Michigan, 2008. (továbbiakban: Dennison, 2008.)

2 Morrill, John: The Oxford Illustrated History of Tudor and Stuart England. Oxford, 1996. 258-292. p.

3 A történet részletes idézése: Dennison, 2008.32-33. p.