Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 1. szám - TANULMÁNY - Gyulai Éva: A jezsuiták sárospataki Agonia-kongregációja a 17. században

6

Egyháztörténeti Szemle X/1 (2009)

vallásossága mindennapjait is áthatotta, gyóntatója, Kiss Imre íija róla temetési szónoklatában:

„mondván száma nélkül Szt. Péter szavát: Tu scis, Domine, quia amo Te. Te tudod, Uram, hogy szeretlek Téged. Hasonlóképpen amaz Istenét buzgóan szerető' Seraphicus Szent Ferenc mondását gyakran emlegetted: Deus meus et omnia. Én Istenem, én mindenem! [...] Minden nevezetes innepekre meggyónván és communicálván, majd csaknem minden cselekedeti előtt az Szent Keresztnek jelével erősítette lelkét, napjaiban sokszor térden állva könyörgött az Istennek, a háromszori csendítéskor mindennap Istennek szent anyját tisztelvén, letérdepelve imádkozott, akarmi dolga volt is akkor, s a halottakért való zsoltárral megtoldotta azon imádságát. Minden szerdát megböjtölt, az hétfőt is sok esztendők forgása alatt, hanem osztán én tetszésemből egészségtelenségére nézve más devotiora változtatta azt, péntek napokon vajast nem ett, a nevezetes Boldog Asszony napjainak estit mindenkor megböjtölte. [...] Imádságinak és szokott könyörgésének veleje ez volt: az ő Szent Fiának vére hullásáért adja meg az Isten. [...] Itala igen nyomorult volt akaratja szerént, mikor legjobb ízűén esett valamely étek, abba háttá, minden esztendőben egy legkedvesebb gyümölcstűi elfogta magát”.* 8 9

I. Rákóczi Ferenc vallásosságában anyja nyomdokain járt, de kivételesen odaadó ájtatossága még a jezsuitákat is meglepte, mert 1669- ben a pünkösdi misék mindhárom napján gyalog ment a felsővárból az alsóvárban fekvő kolostor templomába, ami addig nem volt szokásában, sőt amikor az úrnapi körmenetben, ahol rózsafüzérrel a kezükben vonultak stációtól stációig a fejedelmi család tagjai, az egyik jezsuita figyelmeztette, hogy az erős napsütésben jobb lenne, ha befedné a fejét, így válaszolt: „Atyám, kibírja a fejem a napsütést”, hasonlóan válaszolt felesége is. Az úrnapi misét egyébként a nagy tömeg miatt nem tarthatták a jezsuiták templomában, ezért a rendház előtt állították fel az oltárt, s itt celebrálták az énekes misét, amelyet Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona térdre ereszkedve hallgatott végig, s az ifjú fejedelemasszony meg is áldozott, ismét csak hitük nyilvános és példára sarkalló megvallása- ként.9

nostrum templum primo, et ante viam substitit ac divertit; ostendens se in gratiam divinorum Paschalium venisse. Itaque per solenniores Hebdomadae maioris dies adfuit constantissime caeremoniis omnibus, ac per ipsa festa, quorum triduo finito ad sua bona rediit et speculo pietatis in Patakiensibus relicto.” EKKAb 95/1 p. 41. (Annuae 1667)

8 Kiss, 1680. 9., 16., 18. p.

9 „[tjantum esse populum Catholicum circa Patakinum. In ipso festo Corporis Christi tantus fuit accursus populi Catholici, ut timuerimus ruinam sacelli, quod supra columnas stat, praeter ea propter incapacitatem debuimus erigere altare in platea ante domum, ibique cantatum sacrum facere quod