Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 1. szám - TANULMÁNY - Csorba Dávid: református tanári címerek 1665-66-ból

66

Egyháztörténeti Szemle X/l (2009)

Martonfalvi Tóth György címerképe (1666)4

Idó's Köleséri Sámuel, váradi tanár kollégája szintén megkapta a nemesi jogokat. Szendrői lelkészként, 1665-ben ugyanis kijárta magának I. Lipóttól, hogy még az apjának I. Rákóczi György által adományozott nemességet neki és közeli hozzátartozóinak megújítsa. (Ritka módon a harmadik generációnak, Köleséri (II.) Sámuelnek is készült nemesi oklevele (1696), így egy családnak 60 éven belül három különböző címerét ismerjük.s) Ez a nemesi jog a háborús időszakban akár védelmet is nyújthatott, de Debrecenben már nem volt használható, hiszen ott a városi magisztrátus előírása miatt nem élhetett vele a cívispolgár. Az erdélyi fejedelem helyett a magyarországi lelkész a királyhoz fordulhatott. A címerlevél azért is érdemel különös figyelmet, mert csak a Köleséri (I.) Sámuelé tartalmaz egy lelkészábrázolást, melyet eddig a szakma nem ismert.4 * 6

4 ZoLTAi Lajos: Mártonfalvi György czimerlevele. In: Turul, 1903.136. p.

s Gyárfás Tihamér: Czimereslevelek Brassó város levéltárából. In: Turul, 1909. 110-111. p. (VII. sz.), 111-112. p. (VIII. sz.), 153-155. p. (XII. sz.) (továbbiakban: Gyárfás, 1909.)

6 Payr Sándor: A magyar protestáns papi öltöny története. Sopron, 1935.; Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete. Debrecen, 2004. (Nemzet, egyház, műveló'dés, 3.) (továbbiakban: Takács, 2004.) 37-39. p.