Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 1. szám - TANULMÁNY - Béres Gyula: A tornai főesperesek, 1273-1776.
60 Egyháztörténeti Szemle X/1 (2009) István Szeminárium kispapjaként 1738-ban bölcseletből bakkalaure- átusi, 1739-ben magiszteri fokozatot szerzett. További tanulmányait a bécsi Pazmaneumban és 1740. október 31-től Rómában az Apollinare kollégiumában folytatta. 1742. március 28-án a rendszeres fejfájások miatt az orvosok tanácsára hazatért. Az egyetem rektorát szomorúsággal töltötte el, hogy egy tehetséges és jámbor ifjúnak távoznia kellett. Fölszentelése után 1744-ben Pápán lett plébános. 1764. április 14-én pozsonyi, 1766. március 29-én esztergomi kanonok lett. 1766-1769-ig a bécsi Pazmaneum rektora, közben 1768-ban a Szent Andrásról nevezett címzetes besztercei apáti kinevezést kapta meg. 1771-től 1772. május 15- ig töltötte be a tornai főesperesi tisztséget, majd komáromi főesperes lett. Mária Teréziától megkapta a Szent István rend kiskeresztjét. Három gyászbeszéde maradt meg nyomtatásban, melyeket I. Ferenc császár, gr. Batthyány Lajos nádor és Gusztinyi János nyitrai püspök emlékére írt. 1798. október 27-én halt meg Nagyszombatban. Végrendeletében vagyonát jótékonykodásra, a főszékesegyházra, a ga- lántai illetve pápai egyházközségekre, valamint a nyugalmazott papok intézetére hagyta. Alapítványából Galántán 1818-ban szegényházat építettek. 129 gr. Kemény László (Magyargyerömonostori) Erdélyi nemesi családban született. Apja a reformáció kálvini irányzatához csatlakozott, de mikor fia betöltötte a 15. életévét, ismét katalizált. László Kolozsváron és a bécsi horvát kollégiumban tanult. 1745-től a Pazmaneum növendéke lett. 1750-1754 között a római Collegium Germanicum et Hungaricumban tanult teológiát jó előmenetellel. Hazatérése után 1756. május 13-tól Nyitraegerszegen lett plébános. 1763. augusztus 26-án esztergomi kanonok, 1767-ben zebegényi apát lett. 1772. május 16-tól, 1776-ig volt az esztergomi érsekség tornai főespe- rességének utolsó főesperese, mivel 1776-tól azt az újonnan kialakított rozsnyói püspökséghez csatolták. 1777. április 14-én nógrádi, 1783-ban nyitrai főesperessé nevezték ki. 1787-ben hazalátogatott Erdélybe és itt érte a halál a szülői házban, 1787. szeptember 29-én. Végrendeletében ezer forintot hagyott az egyház javára.*3° 129 Kollányi, 1900. 377-378. p.; 1752-re datálja hazatérését Rómából és a pápai plébánosi kinevezését: Szinnyei,im.; 1764. április 13-tól jegyzi pozsonyi kanonoknak: Galgóczy Ferenc. In: MKLex. ’3° Kollányi, 1900.377. p.
