Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 4. szám - RECENZIÓK - Nagy Antal Mihály: A holokauszt és a keresztény világ. Szembenézés a múlttal és a jövő kihívásaival
124 Egyháztörténeti Szemle X/4 (2009) önként is tették a bajok elkerülése végett. Most tegyük ezt az Újszövetséggel, a benne foglaltakkal? A Talmud „megtisztítása” bűn volt, az lenne az Újszövetség „megtisztítása” is. Egyáltalán: tudják, hogy miről beszélnek, akik ilyen ötletekkel, igényekkel jönnek? 6. Van-e jövője a keresztyénségnek? A súlyos és jogos kérdésre lehet röviden és tömören válaszolni. Annak a keresztyénségnek, amelyre a könyv címe utal, s amelyet az esszék elénk vetítenek, nincs semmi jövője. A só, ami elveszítette ízét „semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek”. (Mt 5,13) Krisztusnak van jövője, sőt: a jövő Krisztusé. (Fii 2,10k) 7. A kérdések kérdése maga a holokauszt: értelmezhető, megérthető, feldolgozható? „Mi a szerepe mindebben Istennek?” (345. old.) Úgy gondolom, hogy „a felelet” oly módon közelíthető meg, ha felismerjük és elismerjük, hogy a holokauszt része Izráel történetének, ugyanúgy a Bibliához tartozik, mint a kanonikus Eszter könyve és a deutero-kanonikus Makkabeusok könyve. Izráel profán története egyben az üdvtörténet kelyhe, a profánban benne van a szent, mint testben a lélek. Az üdvtörténetnek még nincs vége. Isten szövetsége Izraellel örök szövetség, amely a megváltó és a megváltás misztériumát hordozza. A zsidóság útjában benne van Jézus útja, Jézus útjában benne van a zsidóság útja. A kereszthalál, a Golgota előtt Jézus ezt mondta: „Most megy végbe az ítélet a világ felett [rév. Károli-fordítás szerint: most van e világ kárhoztatása], most vettetik ki e világ fejedelme.” (Jn 12,31) A holokauszt nem Isten büntetése, hanem ítélet a világ, minden nép és minden ember felett, ezért követte a feltámadás: Izráel helyreállítása. (ApCsel i,6k) A holokauszt, Izráel helyreállítása üdvtörténeti esemény, ami a következő nagy üdvtörténeti esemény közeledtét jelzi, amint meg van írva: „Az ÚR lesz a király az egész földön. Azon a napon az ÚR lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név.) (Zak 14,9) 8. Mit tegyünk? Nemcsak az a kérdés, hogy mit tettünk, hanem - amint a könyvben is hangsúlyt kap - az is, hogy mit teszünk, mit tegyünk? A válasznak két fő ága van. Az egyik, amiről a könyvben is szó esik: az önkritika, az önvizsgálat. Zsidóknak és keresztyéneknek egyaránt meg kell szívlelni Martin Buber intését: „Ha Izráel kevesebb akar lenni, mint amit Isten gondol felőle, akkor azt a kevesebbet is elhibázza.”8 A másik: a tanúskodás szóval és cselekedettel. Ne csak a múltba nézzünk, hanem lássuk a jelent és a jövő feletti sötét fellegeket is. Nagyon időszerű Jean Améry figyelmeztetése: „Aki kétségbe vonja Izráel létjogát, vagy rendkívül ostoba, s ezért nem veszi észre, hogy valami sokkal nagyobb dolog létrehozásában működik közre, mint Auschwitz 8 Buber, Martin: Israel und Palästina. Zur Geschichte einer Idee. Zürich, 1950.12. p.
